Ragyog� napf�nyre �bredtem. Kinyitottam a szememet �s elmosolyodtam, mintha a f�nysug�r a padl�n egyenesen az �n kedvem�rt pihenne ott. „Tal�n �gy is van…” – vontam meg gondolatban a v�llamat, azt�n �jra visszacsuktam a szememet, mik�zben halv�nyan eljutott a tudatomig, hogy valaki fullaszt�an szoros �lel�sben r�szes�t, de furcsam�d ez nem igaz�n zavart. „Biztosan Tom…” – gondoltam, mintha teljesen term�szetes lenne, hogy �gy �bredek reggelente, hogy Tom Kaulitz szor�tja ki bel�lem a szuszt. A betegs�gem mintha var�zs�t�sre t�nt volna el.  „Az a sok gy�gypuszi…” – gondoltam mag�t�l �rtet�d�en. V�gigp�rgettem az �jszaka esem�nyeit, �s magamban m�g sz�lesebben elmosolyodtam. Tulajdonk�ppen nem t�rt�nt semmi, egyszer�en csak hagytam, hogy Tom kifullad�sig cs�koljon, �s finoman simogasson. Annyira j� volt! Egy kis id�re m�g arr�l is megfeledkeztem, hogy l�zas vagyok, f�j mindenem, �s hogy az ap�m megint k�sz�l valamire. „De a legjobb az eg�szben az, hogy Tom sem akart tov�bb menni, be�rte ennyivel. Pedig ha tudn�…” – itt megszak�tottam a gondolatmenetet, mert belepirultam a gondolatba, hogy titokban igenis szerettem volna, ha tov�bbmegy�nk… Annyira felh�bor�tott, hogy ezt beismertem magamnak, hogy hirtelen az is zavarni kezdett, hogy nem kapok leveg�t.

- Tom! – ny�sz�r�gtem.

- Hm? – motyogta.

- Eressz el, mert megfulladok!

- Bocsi hercegn�! – engedett el, �s a m�sik oldal�ra fordult. Fell�legezhettem, de valahogy m�gsem �r�ltem igaz�b�l a megtal�lt szabads�gnak. Hi�nyzott az �rint�se. Elhat�roztam, hogy gonosz m�don nem hagyom aludni, ha m�r egyszer �n sem tudok aludni azokt�l a gondolatokt�l, amiket �bresztett bennem.

- Tom!

- Mi van? – k�rdezte ny�g�sen.

- Ne aludj…

- Mi�rt ne?

- Mert �n se tudok…

- K�szi, igaz�n kedves vagy… De �n tudn�k, sz�val hagyj�l l�cci!

Gondoltam, ideje taktik�t v�ltani.

- Tom… - kezdtem beh�zelg� hangon.

- Mondjad…

- Le akarok veled fek�dni! – mondtam nyugodtan, azt�n kit�rt bel�lem a nevet�s, amikor l�ttam, hogy kipattan a szeme �s fel�l az �gyban.

- Hogy mondtad? – n�zett r�m hitetlenkedve.

- �n nem mondtam semmit… - mondtam �rtatlan arccal.

- Engel von Roth, tudom, hogy mit hallottam! – n�zett r�m szigor� arccal, de a szem�ben nevet�s bujk�lt. Egyre k�zeledett fel�m, v�g�l h�trad�nt�tt az �gyon, �s m�r rajtam fek�dt.

- H�lyegyerek, azt csak az�rt mondtam, hogy fel�bredj! – v�dekeztem nevetve.

- Megnyertem a fogad�st… - mondta el�gedetten. – Megmondtam, hogy te fogod k�rni…

- De nem gondoltam komolyan – ny�sz�tettem. – �s am�gy sem nyert�l, mert nem fek�dtem le veled… m�g! – szaladt ki a sz�mon az utols� �rulkod� sz�cska.

- Igen, ez a kulcssz� – vigyorgott Tom. – De te k�rted, �s egy �riember teljes�ti a h�lgyek �hajait…