39. rész
Engel 2007.09.20. 15:20
A szája már vészes közelségbe került az enyémmel, amikor végre magamhoz tértem, és nevetve lelöktem magamról.
- Ezt te sem gondolod komolyan! – mondtam és kinyújtottam a nyelvemet.
- Dehogynem, gyere csak ide!
- Nem megyek! – válaszoltam, felpattantam az ágyról, és a szoba másik végébe szaladtam. Tom kiugrott az ágyból, és elindult felém.
- Úgyis elkaplak! – ígérte vigyorogva.
- Tom, ne közelíts! – visítottam nevetve. Fél perc múlva már a szobában kergetőztünk, nagyokat nevetve, mint két kisgyerek. Tomon egy szál boxer volt, rajtam meg bugyi és melltartó, ahogyan aludtam. Nem sikerült túl sokáig menekülnöm előle, hamar elkapott és sarokba szorított.
- Na szóval, hogy is volt az az ébresztő mondat?
- Nem is értem, mire gondolsz – pislogtam fel rá ártatlanul.
- Na jó, akkor megmutatom! – vigyorgott Tom, és elkezdett az ágy felé húzni. Persze ellenálltam, de azért ő mégiscsak pasi, és egy kicsit erősebb nálam… Ledöntött az ágyra, mire én rúgkapálni kezdtem, ő meg gondolt egyet, és elkezdett csikizni. Borzalmasan csikis vagyok, ezért egyből visításban törtem ki, és addig kapálóztam, amíg sikerült tökönrúgnom szegény Tomot. Persze teljesen véletlenül.
- Aúúúú! – kapott egyből az érintett testrészéhez.
- Hoppá… bocsika, nem direkt volt – mondtam bűntudatosan, de azért magamban egy picit kárörvendően…
- Persze, tuti hogy szándékosan csináltad – vádolt fájdalmas arckifejezéssel. De aztán felcsillant a szeme. – Mi lenne, ha egy kicsit ápolnál…?
- Tom, drága pici szívem… akarsz még egyet?
- Gonosz vagy… - mondta lebiggyesztett szájjal, és közben olyan elhagyatott kiskutyaszemekkel nézett, hogy majdnem a szívem szakadt meg a láttán… Hát ezt nem lehet bírni.
- Jól van, ne haragudj… - bújtam közelebb hozzá. Adtam egy pici puszit a durcás szájára, aztán végigpuszilgattam a gyönyörű babapofiját, végül visszatértem a szájához. Nem csinált semmit, csak tűrte, hogy kényeztessem. Mivel nem csókolt vissza, ezért otthagytam a száját, és a nyakát kezdtem csókolgatni, és finoman harapdálni. Elégedetten sóhajtozott, és egy jól irányzott harapásnál fel is nyögött. Lassan elindult a keze a testemen, mire én abbahagytam a nyakával való foglalkozást, és felemeltem a fejemet, hogy a szemébe tudjak nézni. Egy pillanatig csak néztük egymást, aztán erőszakosan lecsapott a számra, és csókolni kezdett. Felnyögtem, és becsuktam a szememet, kirekesztve minden mást, hogy csak erre az érzésre tudjak koncentrálni. Egyfelől végtelennek tűnt az idő, amíg csókolóztunk, másrészt viszont mintha túl hamar hagyta volna ott az ajkaimat, hogy most ő kezdje a nyakamat kényeztetni. Éreztem, hogy egyre jobban beindul, de visszafogja magát, hogy gyengéd tudjon maradni. Belekarmoltam a hátába, jelezve, hogy nem kell annyira óvatosnak lennie. A nyakamat otthagyva a melleimre tért volna át, de ekkor megszólalt a telefonom…
|