- Gyere… - s�hajtotta Bill.

Korn�lia bel�pett, azt�n az �gyhoz s�t�lt, �s le�lt a sz�l�re. Egy darabig mindketten hallgattak.

- Teh�t tudsz r�la – t�rte meg a csendet Korn�lia. Nem k�rd�s volt, csup�n meg�llap�t�s.

- Mit gondolsz, �n nem olvasok �js�got? – vetette oda Bill keser�en.

- Szeretik egym�st – mondta halkan Korn�lia. Hosszas hallgat�s Bill r�sz�r�l, azt�n egy nagy s�haj.

- Tudom – mondta v�g�l.

- Egy�tt akarnak lenni – folytatta a l�ny. – Ez teljesen term�szetes.

- Igen, de…

- De titokban m�g mindig rem�nykedt�l egy kicsit, hogy visszat�r hozz�d.

- Tal�n igen…

- �s most r�j�tt�l, hogy ez v�gleges – fejezte be kem�nyen a l�ny, de Bill szeme megvillant.

- M�s h�zass�got is felbontottak m�r… - jegyezte meg cinikusan. Korn�lia arca elborult.

- Ezt meg sem hallottam… - mondta, �s t�ntet�en elfordult.

- J�l van, ne haragudj! – �lt fel most Bill az �gyon, �s megragadta a l�ny karj�t, mintegy k�nyszer�tve, hogy r�n�zzen. – Csak most �ssze vagyok zavarodva. Haragszom r�juk – vallotta be halkan.

- De Tom akkor is a testv�red maradt, ak�rmit is tett! �r�ln�d kellene, hogy boldog!

- De mi�rt pont az �n bar�tn�mmel? – emelte fel a hangj�t Bill, mire Korn�lia �sszerezzent, de nyugodt maradt.

- Engel m�r nem a te bar�tn�d… - mutatott r� higgadtan az egyszer� t�nyre.

- Engel? – h�kkent meg egy pillanatra Bill.

- Petra, ha �gy jobban tetszik… Am�gy meg nem mindegy? Nem ez a l�nyeg, hanem az, hogy �nz� m�don elrontan�d a testv�red boldogs�g�t! – magyar�zta kipirult arccal Korn�lia.

- �n vagyok �nz�? – kiab�lt Bill most m�r teljes hanger�vel. – �s akkor �k? Petra megcsalt a saj�t testv�remmel, akit szint�n nem zavart, hogy az �n bar�tn�mmel kavar, �s m�g azt mondod, hogy �N vagyok az �nz�?

- De h�t szeretik egym�st! – v�gott vissza a l�ny.

- �s ez szentes�t mindent?

- Igen, ez a l�nyeg, h�t nem l�tod? – kiab�lt Korn�lia szinte s�rva.

- De �n szerettem �t… - suttogta Bill, �s egy k�nnycsepp g�rd�lt le az arc�n. – Soha senkit ne fogok m�r �gy szeretni…

Korn�lia sz�ve elszorult ezt hallva, de a szenved� Bill miatt �rzett sajn�lata er�sebb volt a saj�t f�jdalm�n�l, ez�rt k�zelebb h�z�dott a fi�hoz, �s �t�lelte. Bill �gy b�jt hozz�, mint egy kisgyerek.

- Minden rendbe j�n majd… - �g�rte neki l�gy hangon Korn�lia.

- Biztos? – h�pp�g�tt Bill. A l�ny elmosolyodott.

- Biztos – v�laszolta, �s a hangja magabiztosabban csengett, mint amit val�j�ban �rzett.

- �nekelj nekem… - k�rte kis id� m�lva Bill, k�zelebb f�szkel�dve a l�nyhoz. – K�rlek – tette m�g hozz�. Korn�lia gondolkozott egy picit, majd halkan d�dolni kezdett valami sz�m�ra is ismeretlen dallamot, azt�n a szavak is szinte magukt�l j�ttek a nyelv�re. Bill behunyt szemmel hallgatta, majd Korn�lia azt vette �szre, hogy egyenletesen szuszog mellette. Abbahagyta az �nekl�st, lehajolt a fi�hoz, �s egy puszit nyomott az arc�ra. Bill elmosolyodott �lm�ban. Korn�lia h�trad�lt az �gyon, k�zelebb h�z�dott Billhez, �s lehunyta a szem�t. Egy hang a t�volb�l azt suttogta neki: „Egyszer a ti�d lesz…”