Minden megv�ltozott. Att�l a napt�l kezdve semmi nem volt a r�gi. Bill l�tsz�lag nem v�ltozott; �gy t�nt, elfogadta a t�rt�nteket, �s nem eml�tette egy sz�val sem. M�gis, Tomra jeges megvet�ssel pillantott, amikor pedig r�m n�zett, a szem�ben csak a f�jdalmat l�ttam, �s n�ha, �vatlan pillanatokban, gy�l�letet. Tudat alatt engem is ugyanannyira gy�l�lt azokban a napokban, mint ikertestv�r�t. Miut�n az els� ilyen tekintetet elkaptam, �r�kig zokogtam a szob�mban. Tom nem k�rdezte, mi a baj, csak mag�hoz h�zott, �s addig simogatott, am�g meg nem nyugodtam. Neki is �reznie kellett az ellens�ges l�gk�rt, de nem mutatta. Er�s volt, mint mindig. De amir�l nem tudtam, az az volt, hogy miut�n akkor megnyugtatott, bemer�szkedett az oroszl�n barlangj�ba. Korn�lia mes�lte el k�s�bb, hogy mi t�rt�nt akkor.

- Bill? – kopogott be hozz�.

- Mit akarsz?

- Besz�ln�nk kell! – Nem hi�ba voltak ikrek, az ellens�ges hanghordoz�s Tomnak is kiv�l�an ment.

- Nincs mir�l besz�ln�nk.

- Szerintem nagyon is van… Hagyd b�k�n Petr�t.

- Nem csin�ltam semmit… - vonta meg a v�ll�t Bill.

- Azt hiszed, nem l�tom, hogyan n�zel r�? �s azt hiszed, hogy � sem veszi �szre? �r�kig s�rt, alig b�rtam megnyugtatni!

- De gondolom az�rt siker�lt… Biztos bevetetted a h�res Tom Kaulitz-f�le s�rmodat… - jegyezte meg undokul Bill.

- H�t ennyire gy�l�lsz? – k�rdezte Tom halkan, azt�n mivel Bill nem v�laszolt, elhagyta a szob�t.

- Jelen pillanatban m�g enn�l is jobban – suttogta maga el� Bill. H�trad�lt az �gyon, �s a plafont b�multa ism�t; oly gyakran �zte mostan�ban ezt a foglalatoss�got, hogy m�r a plafon �sszes kis reped�s�t, �s a sarokban minden p�kh�l�t fel tudott volna sorolni. Azt�n a halk kopog�sra elmosolyodott. Tudta, hogy ki lesz az. Az egyetlen l�ny, akit k�zel engedett mag�hoz, az egyetlen, aki meg�rtette, �s akinek els�rhatta b�nat�t.

- Gyere be Korn�lia! – sz�lt ki neki.

- Honnan tudtad, hogy �n vagyok? – l�pett be mosolyogva a l�ny.

- Egyszer�en csak tudtam…

- Nincs kedved elj�nni korizni egyet? – n�zett r� rem�nykedve Korn�lia.

- Nincs – j�tt a t�m�r v�lasz azonnal. Billnek esze �g�ban sem volt semmi olyat csin�lni, ami egy kicsit is eml�keztetett a sz�rakoz�sra. Az nem f�rt volna bele az �nmag�r�l kialak�tott szenved� k�pbe…

- Jaj Bill, ne csin�ld m�r! Ne sajn�ltasd magadat, hanem emeld fel a seggedet az �gyr�l, �lt�zz fel, �s menj�nk! – toppantott megvillan� szemmel a l�ny. Bill meglepetten pislogott egyet-kett�t, Korn�lia haragosan csillog� szem�be n�zett, azt�n valami bels� k�nyszer hat�s�ra engedelmeskedett a l�ny k�r�s�nek…