- Mit csinálsz? – suttogta Kornélia, miközben Bill szemébe nézett.

- Csss…

- Bill…

- Fogd már be, hadd csókoljalak meg végre! – csattant fel Bill. Kornélia pislogott kettőt, de csöndben maradt. Nagy szemekkel nézett Billre, aki egyre közelebb hajolt hozzá, és lassan, puhán hozzáérintette ajkait a lány szájához. Áramütésként érte őket a másik érintése. Mintha órákig csak csókolták volna egymást, pedig talán csak pillanatok teltek el.

- Ezt miért csináltad? – kérdezte a lány, amikor elszakadtak egymásról. Tétován ajkához érintette az ujjait, mintha nem lenne biztos benne, hogy valóban megtörtént, amire olyannyira vágyott.

- Mert akartam, és mert jól esett – vonta meg a vállát Bill.

- Értem…

- Most mi a baj? Mondd, hogy te nem élvezted…

- Semmi, csak azt hittem… De mindegy – teltek meg könnyel Kornélia szemei.

- Jaj kislány… Ne haragudj, tudom, hogy egy csók nagyon sokat jelent... Egyszerűen csak úgy éreztem, hogy meg kell tennem… Valami belső erő miatt, érted?

- Tetszem neked? – szegezte neki nyíltan a kérdést Kornélia. Hatalmas szemeit Billre függesztette, és úgy érezte, az élete múlik a válaszon.

- Persze hogy tetszel, hiszen gyönyörű vagy! – válaszolta habozás nélkül Bill. - Na gyere, menjünk haza! – tápászkodott fel a földről, maga után húzva Kornéliát is. Kézenfogva csúszkáltak ki a pálya szélére, levették a korcsolyát, és lassan sétáltak hazafelé. Félúton hatalmas pelyhekben elkezdett esni a hó. Bill átkarolta Kornélia vállát, így haladtak tovább.

- Engel, Engel! – rontott be Kornélia a szobánkba, ahol Tommal éppen… khm… szóval éppen szerelmeskedtünk. – Hoppá – pirult el, és kihátrált a szobából. – Bocsi! – kiáltotta még vissza, és hallottam, ahogyan ledübörög a lépcsőn.

- Hol is tartottunk? – vigyorgott rám Tom, és újra mozogni kezdett, én pedig elhomályosult szemmel mosolyogtam vissza rá. Az élvezet percei után nagy nehezen kibújtam Tom karjai közül, és elindultam megkeresni Kornéliát. A konyhában találtam rá, amint éppen fagyit evett.

- Mi volt olyan sürgős? – mosolyogtam rá.

- Bill megcsókolt! – vigyorgott rám teli szájjal.

- Ejha… - lepődtem meg.

- Bizony – vigyorgott még mindig.

- Mesélj el mindent… - mondtam neki, miközben elővettem egy kanalat, és én is nekiestem a fagyinak.