Karácsony előtt két nappal, a hadiállapot beállta óta először, Bill bekopogott a szobánkba, ahol szokás szerint egymáshoz bújva tévéztünk Tommal.

- David üzeni, hogy pakolj össze, mert holnap reggel utazunk Franciaországba arra a koncertre, amit nem tudott már lemondani – vetette oda Tomnak. Jost ugyanis a nagy botrányt – értsd: az esküvőnket – követően lemondta a karácsony előttre tervezett összes koncertet, kivéve ezt az egyet, ami egy jótékonysági fellépés volt.

- Meddig leszünk ott? – szóltam közbe.

- Te nem jöhetsz – mondta Bill hideg mosollyal.

- Mi az hogy nem mehetek? – kerekedtek el a szemeim.

- David úgy gondolja, hogy jobb, ha most senki nem lát Tommal – magyarázta Bill, majd hozzátette: - Neked is jobb lesz így.

- Hogy lehetne jobb, amikor itt kell maradnom, amíg ti a francia csajokat szórakoztatjátok? – nyűglődtem, de Bill válaszra sem méltatott.

- Reggel hétkor indulunk – mondta még, aztán kiment a szobából, az ajtót hangosan becsapva maga mögött.

- Tuti, hogy haza tudtok jönni karácsonyra? – néztem Tomra. Egy kicsit habozott.

- Nem tudom – válaszolta aztán őszintén. – David most nagyon dühös, képes rá, hogy szándékosan elrontsa az ünnepünket.

- De én veled akarok ünnepelni! – nyafogtam könnyes szemmel.

- Megteszem, amit tudok… Majd meglátjuk. Na gyere ide! – húzott magához, aztán onnantól kezdve csak annyi időre keltünk fel az ágyból, amíg lementünk kajáért. Tom a pakolásra sem vesztegette az időt, reggel indulás előtt tíz perccel beledobált pár cuccot egy táskába, aztán egy hosszú csók után már csak a távolodó autót láttam. Kornéliával álltunk a lépcsőn még pár percig, aztán egy nagy sóhajjal bementünk, és belevetettük magunkat a karácsonyi teendőkbe. Georg és Gustav már előző délután felállították a hatalmas fát a nappaliban, ami most nekiálltunk feldíszíteni. Karácsonyi zene szólt, és az egész házban ünnepi hangulat uralkodott, leszámítva persze a fiúk hiányát. Hamarosan megérkezett Sabrina és Dorina is, valamint Isabelle is megérkezett, kivételesen Franky nélkül. Mostanában minden idejüket együtt töltötték, szinte nem is láttam a húgomat. Nagy nevetések, és beszélgetés közepette díszítettük a fát és az egész házat, aztán kivonultunk a konyhába, és nekiálltunk sütit sütni. Persze öten ötfélét. Utána pedig mindannyian letelepedtünk a tévé elé, és együtt néztük meg a gála közvetítését, amelyen a fiúk is felléptek. Amikor felálltam, hogy kimenjek innivalóért, egy pillanatra megszédültem. Azt hittem, senki nem vette észre, de Kornélia figyelt. Furcsán éreztem magam. Tudtam, hogy éreztem már ilyet, de nem voltam biztos benne, hogy mit jelent. Kornélia észrevétlenül kisurrant a házból, és amikor visszatért, egy kis csomag volt nála. Kihívott a konyhába, és a kezembe nyomta.

- Mi ez? – néztem rá értetlenül. A csomagból egy terhességi teszt került elő.

- Azt hiszem, ez lesz a tökéletes ajándék Tomnak – mondta Kornélia látnoki mosollyal. – Menj, csináld meg – taszított finoman a fürdő irányába, mert én ledermedve álltam a teszttel a kezemben…