- Az… az nem lehet…

- Ne legyél már ennyire makacs! A teszt nem hazudik!

- Akkor… igaz? – néztem rá reménykedve, mintegy megerősítésre várva.

- Igen, igaz – bólintott Kornélia.

- Váááá!!! – egyszerre őrült módjára elkezdtem kiabálni és ugrálni. Megöleltem a Kornéliát, szinte a levegőt is kiszorítva belőle.

- Jól van, nyugodj már meg! – nevetett Kornélia.

- Mi ez a kiabálás? – dugta be a fejét az ajtón Sabrina. Mögötte megjelent Dorina és Isabelle is.

- Lányok, azt hiszem Petra mondani akar valamit – vigyorgott Kornélia.

- Hát… izé… - hirtelen nem találtam a szavakat.

- Mondd már!

Isabelle mosolyából láttam, hogy ő már tudja. Segélykérőn néztem rá.

- Jól van, akkor majd mondom én… - itt hatásszünetet tartott.

- Kinyögöd még ma?

- Szóval… Nagynéni leszek! – bökte ki széles vigyorral.

A lányok elkerekedett szemmel néztek előbb rá, aztán rám, ahogyan leesett nekik, mit is jelent ez. Ölelések és gratulációk követték egymást.

- De azért Gusti és én mégiscsak megelőztünk titeket – mondta nevetve Sabrina.

- Nem verseny – nyújtottam ki a nyelvem.

- Mikor mondod el Tomnak? – kérdezte Dorina.

- Majd holnap, amikor hazajöttek.

- És mi van, ha…

- Erre gondolni se akarok! – szakítottam félbe. – Hazajönnek és kész! Különben kiherélem Jostot!

- Segítünk! – értettek egyet a lányok.

- Bocsi csajok, de nekem most mennem kell… - jelentette be Isabelle.

- Csak nem randid lesz?

- Könnyű annak, akinek nem világsztár a pasija… - szúrta közbe Sabrina.

- Hé, még Franky is lehet híres! – tiltakozott Isabelle.

- Majd meglátjuk…

- Na jó, viszlát lányok… Hallgassatok egy kis TH-t… Hátha pótolja a srácokat…

- Hé! – szólt rá Dorina. – Ne gonoszkodj! Menj csak a kis barátodhoz…

- Tízre itthon legyél ám! – szóltam még utána. Erre ő bemutatott, én meg utána vágtam egy párnát, és ezzel el is tűnt.

- És, mi lesz a baba neve? – kérdezte Sabrina, aztán az este hátralevő részében a különböző nevekről vitatkoztunk nagy nevetések közepette.