- Mami, �hes vagyok! – szak�tja f�lbe ism�t Tamy a gondolatmenetemet.

- Mit akarsz enni? – kiab�lok vissza neki.

- Tejberizst!

- M�r megint? – ny�g�k fel halkan, de neki csak ennyit kiab�lok. – Ok�, csin�lom!

Ezzel beindul az esti teend�k sorozata, �s nekem csak azut�n jut id�m ism�t az �lmodoz�sra, miut�n l�nyom m�r f�rd�tt, vacsizott �s b�k�sen szuszog az �gy�ban az esti mese ut�n. Ekkor �n is lezuhanyozom, �s bev�g�dok az �gyamba. Miel�tt elnyomna az �lom, a szomsz�d szob�ban alv� emberk�n j�r az eszem. Annyira hasonl�t az apj�ra! Minden rezzen�se folyton r� eml�keztet… Ennyi maradt meg nekem Bel�le. De vajon � eml�kszik arra a var�zslatos �jszak�ra? Hogyan is eml�kezhetne? Hiszen neki csak egy voltam a sok k�z�l. B�r… egy-egy pillanatra azt �reztem, mintha… De nem, ez csak gyerekes k�pzel�d�s. Az utols� �ber gondolatom, mint mindig… Tom…

�

Olyan sz�p volt… Annyira t�k�letes… Tal�n t�ls�gosan is.

�

M�snap Tamy s�rva j�n haza az iskol�b�l, aggodalmas k�rd�seimre nem v�laszol, csak bev�gja maga m�g�tt a szob�ja ajtaj�t. Csak k�s�bb b�jik hozz�m, �s h�pp�gve s�gja a f�lembe:

- A t�bbiek cs�foltak a suliban, mert nekem nincs apuk�m… - Elcsuklik a hangja. A k�nnyes szemp�r szemreh�ny�an n�z r�m, �s nekem elszorul a sz�vem. H�t elj�tt az igazs�g pillanata.

- Kicsim, ne but�skodj. Persze, hogy van neked is apuk�d.

- De mi�rt nem lakik vel�nk? Mi�rt nem l�ttam soha? – k�rdezi a gyerekek lefegyverz� �szintes�g�vel. Fels�hajtok, azt�n lassan fel�llok, �s Tamy figyel� tekintet�t�l k�vetve a szekr�nyemhez l�pek, amit mindig kulcsra z�rva tartok. Nagy kartondoboz ker�l el�, amely �vek �ta ott pihen m�r.

�

A csod�s �jszak�t f�jdalmas hajnal k�vette. Kedves volt, �h, nagyon is az volt… Nem haragudhattam r�, hiszen elej�t�l tudtam, mire megy ki a j�t�k. �des cs�kkal b�cs�zott, �s �n a boldogs�gt�l k�bultan mentem haza. �lmatlan �jszak�kon az �des titkommal vigasztal�dtam. Els� perct�l tudtam, hogy �j �letet hordozok magamban, egy darabot Bel�le, �s bel�lem… Tudtam, hogy neh�z lesz, hogy egyed�l leszek, hogy megvetnek majd �rte… De semmi nem sz�m�tott.

�

- Kicsim, � a pap�d – veszem el� az egyik Tomot �br�zol� kedvenc k�pemet. �js�gcikkek sz�zai sorakoznak a dobozban. Tamy moh�n kezdi el �tlapozni �ket, k�zben �n a hifihez s�t�lok, �s felteszem az egyik CD-t. Rette mich… Git�rsz�l�.

- Ez a pap�m? – k�rdezi a l�nyom komolyan. Csak b�lintani tudok, elsodornak �jra az eml�kek. – Sz�val zen�sz volt…

Nem tetszik, hogy m�lt id�ben besz�l r�la.

- Igen kicsim, � csod�latos git�ros. �s n�zd… � a testv�re.

- Csinos l�ny – jegyzi meg k�l�n�sebb �rdekl�d�s n�lk�l. Ezen nevetnem kell.

- Tamy, kissz�vem, � fi�.

V�llat von. L�that�lag nem �rdekli Bill, teljes er�bedob�ssal Tomra figyel. �h�tattal n�zi, olvassa a cikkeket, �s hallgatja a zen�t. Hossz� ideig egyik�nk sem sz�l.

- �s mi�rt nincs vel�nk? Nem szeret minket? – k�rdezi v�ratlanul, kem�ny hangon. Hogyan lehet elmagyar�zni ezt egy t�z �vesnek?

- Kicsim, szerintem � nem szeretne vel�nk lenni – mondom v�g�l az igazs�got. Persze nem hagyja ennyiben.

- Mi�rt nem? – k�rdezi makacsul.

- Mert �… tudod, neki sok dolga van.

- Tudja egy�ltal�n, hogy l�tezem? – szegezi nekem a k�rd�st. – Ha tudn�, biztosan itt lenne…

- Nem hinn�m, dr�g�m… De mi j�l megvagyunk �gy ketten, nem? – Megpr�b�lkozok egy halov�ny mosollyal.

- Tal�lkozni akarok vele – jelenti ki, mik�zben kem�nyen �llja a tekintetemet. Tudom, hogy itt nincs helye alkunak, tulajdonk�ppen sz�m�tottam is r�, hogy egyszer ez bek�vetkezik. Egyszer kider�l az igazs�g…

- Rendben – s�hajtok.

- Mikor megy�nk?

- Foglalok rep�l�jegyet, �s amint lehet, megy�nk…

Nem halasztgathatom, pedig sz�vesen megtenn�m.

- Ok� – mondja el�gedetten, majd a dobozt felmarkolva a szob�j�ba vonul, �s magamra hagy a gondolataimmal. H�trad�l�k a kanap�n �s fels�hajtok…

�