Kar�csony reggel�n h�es�sre �bredt�nk. Eg�sz nap hatalmas h�feh�r pelyhek hullottak az �gb�l, �s betakartak mindent. A fi�kr�l semmit nem tudtunk. A nap telt, �s mi igyekezt�nk lefoglalni magunkat az �nnepi el�k�sz�letekkel, hogy ne is kelljen gondolnunk arra az egyre biztosabb� v�l� kil�t�sra, hogy n�lk�l�k kell t�lten�nk az �nnepet. D�lut�n n�gyre azt�n mindennel k�szen voltunk, �s szomor�an �cs�r�gt�nk a nappaliban a feld�sz�tett f�t b�mulva, mik�zben a sz�zszor l�tott �nnepi filmek mentek a t�v�ben. Enni sem volt kedv�nk, pedig egy hadseregnek is el�g kaj�t k�sz�tett�nk. Az aj�nd�kok a fa al� k�sz�tve v�rtak kibont�sra, de hozz�juk se ny�ltunk.

- Megyek, lefekszem – mondta v�g�l Sabrina.

- �n is – t�p�szkodott fel Dorina is.

- �n meg felh�vom Frankyt – �llt fel Isabelle.

- �n itt maradok veled – n�zett r�m Korn�lia. Nem tudom honnan tudhatta, hogy �n maradok, de t�nyleg nem akartam m�g lefek�dni.

- K�szi – mosolyogtam r�.

- Te is �rzed, ugye? – k�rdezte r�vid hallgat�s ut�n.

- Mit? – n�ztem r� �rtetlen�l. T�nyleg nem tudtam, mire gondolhat.

- Hogy j�nni�k kell – v�laszolta teljes term�szetess�ggel.

- Ja, igen – vontam meg a v�llam. Ehhez k�ts�g sem f�rhet. Tom meg�g�rte, hogy hazaj�n, �s j�nni is fog.

- Tudom, hogy mi lesz a l�nyod neve – n�zett r�m tiszta tekintettel. – Tomnak is megmondhatod.

- Honnan tudod, hogy l�nyom lesz? – k�rdeztem k�v�ncsian. �n is tudtam, csak �rdekelt, hogy � honnan veszi.

- Tudom – vont v�llat, �s ennyiben maradtunk.

- �s mi lesz a neve?

- Yvaine.

- Yvaine? – ism�teltem elgondolkozva a szokatlan nevet. Tetszett a l�gy hangz�sa. – Yvaine Kaulitz…

- T�k�letes – mosolygott Korn�lia.

- K�sz�n�m – suttogtam halkan. Ez volt a legszebb aj�nd�k. Megaj�nd�kozott a l�nyom nev�vel, �s ez valahogy teljesen val�s�goss� tette a hasamban n�vekv� apr�s�got.

- Boldog Kar�csonyt – mondta, �s meg�lelt. – Ha nem t�vedek, hamarosan a leend� apuka is itt lesz…

- �gy legyen… - �s val�ban, nem telt bele t�z perc, z�rg�st hallottunk a bej�rati ajt� fel�l. Felugrottunk, �s szaladtunk az el�szob�ba. A k�sz�b�n nyakig h�val bor�tva �lltak a sr�cok. Tom nyak�ba ugrottam, �s �gy szor�tottam magamhoz, mintha nem k�t napja, hanem k�t h�napja ment volna el. A szemem sark�b�l l�ttam, hogy Korn�lia Bill nyak�ban csimpaszkodik.

- Meg�g�rtem, hogy j�v�k – s�gta Tom a f�lembe.

- Tudtam, hogy j�nni fogsz – n�ztem r� csillog� szemekkel.

- H�t, mi nem voltunk biztosak benne… - nevetett Georg a h�tt�rben.

- Mi t�rt�nt?

- Jost nem akart elengedni – vont v�llat Tom.

- L�tnotok kellett volna, ahogyan Tom ultim�tumot adott neki – vigyorgott Gustav.

- Azt mondta, hogy ha nem j�het�nk haza, akkor kil�p… - folytatta Bill. Cinkosan egym�sra mosolyogtak, de ebben a mosolyban nem volt igazi vid�ms�g, �s a szem�kben is ink�bb csak aggodalmat l�ttam…