- Megtettem volna – vont v�llat Tom.

- Nem lesz bel�le baj? – k�rdezte ijedten Korn�lia.

- Ne agg�dj kisl�ny, t�l sokat keresnek rajtunk ahhoz, hogy csak �gy hagyjanak elmenni b�rmelyik�nket… - igyekezett �t megnyugtatni Bill, de l�tszott rajta, hogy � sem teljesen nyugodt. Tudtam, hogy t�rt�nnie kellett m�g valaminek, amit nem �rulnak el, �s r�gt�n elhat�roztam, hogy kiszedem Tomb�l, amint kettesben lesz�nk.

- Nem akartok esetleg bej�nni? Vagy itt �llunk az ajt�ban eg�sz �jjel? – k�rdeztem v�g�l.

- Ment�nk volna eddig is, csak a ti szerelmi nagyjelenetetek az utunkban zajlott – jegyezte meg Georg.

- J�l van, bocsi, hogy �dv�z�lni mer�szeltem a f�rjemet – ny�jtottam ki a nyelvem. Furcsa volt. �letemben el�sz�r mondtam ki, hogy a f�rjem. A t�bbiek is meglepetten n�ztek egy pillanatig, de azt�n nem sz�ltak, ink�bb bevonultunk a nappaliba. Boldogan ny�jt�zkodtak ki a kanap�kon, �s megcsod�lt�k a f�t �s a feld�sz�tett szob�t. Csillog� szemmel lest�k a fa alatt �ll� aj�nd�kokat.

- Nelli, felmenn�l sz�lni a l�nyoknak? – k�rdezte Bill.

- Persze.

Korn�lia feltrappolt a l�pcs�n, �s nem t�l finoman d�r�mb�lni kezdett az ajt�kon, mondv�n, hogy mindenki j�jj�n le, mert megj�tt a J�zuska.

- Ennyi er�vel ak�r innen is felkiab�lhattunk volna – jegyezte meg Tom, azt�n r�mn�zett. – Kicsim menj ki egy pillanatra, �s majd csak a t�bbiekkel egy�tt gyere be!

Megtettem, amit k�rt, mert tudtam, hogy az aj�nd�kaikat akarj�k a fa al� tenni. A l�pcs� alj�ban v�rtam a csajokat. Mikor mindenki egy�tt volt, lassan bement�nk a nappaliba. Sabrina �s Dorina odaszaladtak Georghoz �s Gustavhoz, �s a nyakukba vetett�k magukat. Miut�n az �sszn�pi �dv�zl�s megt�rt�nt, v�gre sor ker�lhetett az aj�nd�kokra, �s mi ki�hezett gyerekek m�dj�ra vetett�k magunkat a csomagokra. A nappali megtelt csomagol�pap�rral, �s mindenki el volt foglalva a szerzem�nyeivel. Ezek ut�n azt�n a konyh�ba vonultunk, �s megett�k az �nnepi vacsit, szinte egy morzsa sem maradt, a fi�k akkora lend�lettel vetett�k r� magukat a finoms�gokra. Billt r�vett�k, hogy �nekeljen valami kar�csonyi dalt, amibe k�s�bb Korn�lia is bekapcsol�dott, �s Tom is lehozta az egyik akusztikus git�rj�t, �gy eg�sz sz�p kar�csonyi koncertet r�gt�n�ztek nek�nk. Hajnali kett� t�j�n, amikor m�r mindenki �s�tozott, Tom fel�llt, �s a f�lembe s�gta, hogy menj�nk fel a szob�nkba.

- Menj el�re, nekem m�g besz�lnem kell Billel – mondtam, �s odas�t�ltam Billhez, aki meglehet�sen elveszetten �cs�rg�tt az egyik sarokban, �s maga el� b�mult. Tudtam, hogy aj�nd�kba kell adnom neki valamit, amit �n m�r r�g tudok, �s amire � nem fog n�lk�lem r�j�nni, mert elmer�lt az �nsajn�latban.

- Bill, kij�nn�l egy percre? Mondani szeretn�k valamit.

- Mondjad – n�zett r�m unottan, mikor m�r kint �lltunk az el�szob�ban.

- Bill… Ut�lom, hogy ilyen szomor�nak kell, hogy l�ssalak…

- Tudod, hogy miattad van! – v�gott k�zbe.

- Bill, te m�r r�g nem szeretsz engem igaz�n.

- De…

- V�rj, ne sz�lj k�zbe! Te igaz�b�l �lvezed, hogy most te vagy a tragikus h�s, �s sajn�ltathatod magad! – mondtam a szem�be az igazs�got. – �s nem akarod �szrevenni, hogy akit keresel, m�r r�gen itt van az orrod el�tt!

- Igaz�n? �s ki lenne az, Mindentud� Kisasszony? Bocs�nat, Asszony…

- Korn�lia – mondtam halkan, a szem�be n�zve. Egy pillanatra felismer�s villant a tekintet�ben, de azt�n megvonta a v�ll�t.

- Honnan tudod, hogy nekem � kell? – makacskodott.

- Mert � t�k�letes a sz�modra, te idi�ta! �s nem fog �r�kk� r�d v�rni! – Kezdtem d�h�s lenni, hogy mi�rt ennyire �rtetlen.

- De…

- Semmi de! Bill, komolyan mondtam, hogy sz�ks�ged van r�! Menj, �s mondd meg neki!

- Mi�rt vagy ebben ilyen biztos?

- Mert ismerlek t�ged, �s ismerem �t is. Egym�snak sz�lettetek. Na menj! – mondtam, �s finoman meg is l�ktem, hogy induljon m�r. L�ttam rajta, hogy mondani akar valamit, de azt�n ink�bb nem sz�lt, �s egy mosollyal otthagyott. �n pedig megk�nnyebb�lt s�hajjal indulhattam fel az emeletre Tomhoz, hogy megosszam vele a legszebb aj�nd�kot.