Engel h�feh�r egyszarv� h�t�n v�gt�zta be az Ez�sterd�t, hogy nyugtalans�g�t valamik�ppen el�zze. �jszaka megint �lmot l�tott. Most t�relmetlen mozdulattal r�zta meg a fej�t, hogy az �lom tolakod� k�peit�l min�l el�bb megszabadulhasson. Egy furcsa vil�gban j�rt… Mint m�r annyiszor el�tte. Nem mert besz�lni r�la senkinek, de vonzotta az ismeretlen t�j. Az emberek olyan m�sok voltak… Itt mintha meg�llt volna az id�, de ott… �nk�ntelen�l is megmarkolta a nyak�ban f�gg�, csillag alak� med�lt. M�r r�gen nem eml�kezett r�, kit�l �s mikor kapta az �kszert, de mi�ta az esz�t tudta, a nyak�ban viselte. Tudta, hogy var�zsereje van. Valah�nyszor az �lmot k�vet�en zih�lva �lt fel hatalmas baldachinos �gy�ban, a med�l mindig halv�ny f�nnyel derengett. Sz�mtalanszor elmerengett rajta, hogy vajon az apr�cska �kszernek k�ze van-e az �lmaihoz… Amelyekben a furcsa t�jon, a furcsa emberek, ismeretlen t�rgyak k�z�tt oly’ gyakran szerepet kapott a fi� is. Ugyanolyan csillagot hordott � is a nyak�ban, de minden m�sban k�l�nb�z�tt az �sszes l�nyt�l, akit Engel ismert. Amikor el�sz�r l�tta az �lmot, a fi� csak t�volr�l figyelte �t, �s �ppen annyira meglep�d�tt a l�tt�n, mint a l�ny. Az�ta valah�nyszor tal�lkoztak, mindig egyre k�zelebb mer�szkedtek egym�shoz, de sz�lni egyik�k sem sz�lt. A mai �jjel azonban m�s volt. A fi� sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, �s Engel tudta, hogy most j�tt el a r�g v�rt pillanat, de ekkor… berontott a szob�ba a kish�ga, az �gyra vetette mag�t hatalmas lend�lettel, �s � persze egyb�l fel�bredt. Akkor az �sszes �ltala ismert �tkot Korn�li�ra z�d�totta mag�ban, �s alig v�rta m�r az �jjelt, hogy �jra j�jj�n az �lom. Addig pedig, hogy el�sse valamivel az id�t, kis�t�lt az erd� sz�l�re, �s halk f�ttysz�val mag�hoz h�vta kedvenc egyszarv�j�t. A gy�ny�r� l�ny pillanatokon bel�l meg is �rkezett, let�rdelt el�, Engel a h�t�ra ugrott, �s egyre gyorsabb iramot dikt�lva t�ntek el a f�k k�z�tt. V�gigv�gtattak a Krist�ly-patak ment�n, �s csak az apr�cska tiszt�sn�l lass�tottak. Az egyszarv�nak nem kellett parancsba adni a meg�ll�st, a l�ny csup�n a gondolataival ir�ny�totta. F�rg�n leugrott r�la, �s gyors l�ptekkel a t�hoz s�t�lt, hogy a t�kr�ben szem�gyre vehesse mag�t. Hossz� ideig m�regette a t�k�rk�p�t, m�g v�g�l el�gedetten l�pett h�tra. A hossz� s�t�t haj, az �lmodoz� pillant�s�, m�lybarna szemp�r, a feh�r b�r… „Azt hiszem, nincs okom panaszra…” – gondolta mag�ban, �s elmosolyodott. A med�l egy pillanatra felforr�sodott a nyak�ban, �s � hirtelen nagyon �lmosnak �rezte mag�t. �s�tozva s�t�lt az egyik f�hoz, �s letelepedett a t�v�ben. A fa p�r aranysz�n� levelet hullatott az �l�be.

- K�sz�n�m – mosolygott fel �lmosan a lombkoron�ra. Az egyszarv� k�zelebb l�pdelt hozz�, hogy �lm�t �rizhesse, �s Engel pillanatok alatt zuhant bele a s�t�ts�gbe. Egyb�l megpillantotta a fi�t, aki mintha csak r� v�rt volna. Most egyik�k sem habozott, k�zelebb l�ptek egym�shoz.

- Ki vagy te? – k�rdezte a fi� moh�n.

- A nevem Engel – v�laszolta.

- Csak az �lmaimban l�tezel? – n�zett r� a fi� csillog� szemekkel.

- Nem, te l�tezel az �n �lmaimban – nevette el mag�t a l�ny. A fi� erre furcsa k�pet v�gott, de azt�n � is nevetni kezdett.

- �s te ki vagy? – k�rdezte meg Engel v�gre azt, amit oly’ r�g�ta tudni akart.

- Tom vagyok…