- Ugyan már… Hiszen tudod, hogy nincsen titkod előttem – nevetett fel Kornélia Engel ki nem mondott kérdésére válaszolva. Nővére elátkozta a pillanatot, amikor megfeledkezett arról, hogy Kornélia meg van áldva a Látás képességével. Egészen kicsik voltak még, mikor édesanyjuk az ágyuk mellé ülve mesélt nekik a jövőjükről, amelyben Engel a Birodalom következő királynője lesz, Kornélia pedig főhercegnőként mellette állva segíti majd nővérét az uralkodásban. Engel világéletében csendes vágyódással gondolt húga képességére, és szívesen elcserélte volna a jövőjüket. De nem tehetett semmit, a szerepeket már kiosztották, és neki el kellett fogadnia.

- Nem tudom, miről beszélsz – fordult el végül, jelezvén, hogy a témát befejezte.

- Én is gyakran álmodom arról a világról – vonta meg a vállát a kisebbik lány, mit sem törődve nővére tagadásával. – Egyszerűen csak láttalak párszor, amint azt a fiút figyelted.

- Ott voltál? – fordult meg Engel csodálkozva. – És mégis mi a fenét kerestél te az én álmomban?

- Egy: nem csak a te álmod, hanem bárkié, aki odaálmodja magát. Kettő: randim volt.

- Randid? – kérdezett vissza megint Engel.

- Igen, egy fiúval.

- Nem mondod… - jegyezte meg csípősen nővére. – Mégis miféle fiú?

- Egy másik világból.

- De… az nem csak az álomban létezik?

- Szerintem nem – gondolkozott el egy pillanatra Kornélia. – Nekem legalábbis nagyon valósnak tűnt…

- Nekem is… És mégis milyen az a fiú?

- Egyszerűen tökéletes – sóhajtott fel álmodozva a lány. – Fekete haj, barna szemek… Gyönyörű… Ha választhatnék, ilyen férj kellene, nem olyan, mint az a múltkori herceg… Emlékszel rá? – nevetett fel. – Nem is értem, hogy az apja hogyan gondolhatta, hogy majd valamelyikünk hozzámegy…

- Ne is emlékeztess rá – fintorgott Engel. – Az a sötétzöld haj… meg a bőre… meg az a mocsárszag… Fúj…

- „De hercegnők, a mi fajtánk a nemes mocsári tündék legelőkelőbb családja…” – utánozta Kornélia affektálva a visszautasított kérőt, aztán felnevetett. – Inkább mennék hozzá akármelyik istállófiúhoz, mint egy ilyenhez…

Engel is nevetett, de aztán elkomorult a tekintete. Húga, aki nagyon érzékeny volt a hangulatváltozásaira, egyből hozzábújt, és vigasztalóan átölelte.

- Te legalább majd választhatsz… - suttogta neki Engel. – De én… Ha eljön az ideje, hozzá kell mennem valakihez, akit anyáék választanak, csak azért, hogy majd egyszer megfelelő trónörököst szüljek… Egy birodalom királynője leszek, de még a férjemet sem választhatom én ki! – csattant fel haragosan.

 - Majd kitalálunk valamit – mondta Kornélia vigasztalóan, de Engel lemondóan sóhajtott. Mit lehet itt kitalálni? Több ezer éves hagyományokat nem lehet csak úgy megváltoztatni… Kornélia fejében azonban már formálódott egy terv.