4. rész
Engel 2007.11.01. 13:57
..::Negyedik::..
- Tom! Koncentrálj már! Harmadszorra rontod el! TOM!
- Mi van? – kapta fel a fejét a nevezett.
- Az van, hogy soha nem szabadulunk a stúdióból, ha nem vagy képes normálisan feljátszani a részeidet! – csattant fel testvére.
- Bocs srácok, de ez most nekem nem megy – ugrott fel Tom, és elindult az ajtó felé.
- Most meg hova mész? – kiabált utána Bill.
- Haza, aludni! – kiáltotta vissza.
- Kicsim, én most lefekszem – mondta Engel a húgának.
- Jól van – sóhajtott fel Kornélia. – Megmondom anyáéknak… De jó lenne, ha a találkáitokat éjjel intéznétek, mert kicsit gyanús, hogy folyton alszol… Anya már azt hiszi, álomkóros vagy.
Engel csak megvonta a vállát, aztán a szobájához sétált, és belevetette magát a puha ágyba. Erősen a fiúra koncentrált, és lehunyta a szemét…
- Engel!
- Tom!
- Reméltem, hogy itt leszel – mosolyodott el a fiú.
- Én is – vallotta be pirulva a lány. Zavartan fürkészték egymás arcát, és kínos csend telepedett közéjük.
- Öhm… - kezdte Tom. – Tulajdonképpen ki vagy te?
- A lány az álmodból – nevetett fel Engel.
- De most komolyan! – nézett rá Tom.
- Mondtam már: Engel vagyok. Csak Engel – mondta zavartan. A fiú látta rajta, hogy titkol valamit, de nem egyenlőre nem akarta feszegetni a kérdést. Engel hálás volt ezért, de a gondolatai elkalandoztak. Képzeletben az Ezüsterdőt látta, a kis patakot, a tisztást és a rengeteg virágot, a fák aranyszínű lombkoronáját…
- Hol vagyunk? – zökkentette ki a fiú csodálkozó hangja az álmodozásból. Engel felkapta a fejét és körülnézett. Egy pillanatra meglepődött, aztán elmosolyodott. Képzelete mindkettőjüket elrepítette az Ezüsterdő kicsi tisztására. Az egyszarvú megjelent a fák között, és átható pillantással nézte őket. A lány egyetlen tekintetével magához hívta, és a szépséges állat közelebb lépett. Tom ámulva figyelt. Az egyszarvú letérdelt előttük, és Engel gondolkozás nélkül a hátára ült.
- Te nem jössz? – nézett a fiúra. Tom megvonta a vállát, aztán megfogta a lány feléje nyújtott kezét, és felült mögé. Az egyszarvú lassan felegyenesedett, és elvágtatott a naplemente felé…
|