- Menn�nk k�ne… - n�ztem fel �lmodozva Tomra, mik�zben a mellkas�n hevertem az �jabb csod�s szeretkez�s ut�n, �s �gy �reztem, hogy megmozdulni sem tudok.

- Aha – �rtett egyet �lmatag vigyorral.

- Akkor tal�n mozdulj meg – l�ktem finoman oldalba.

- Mozdulj meg te…

- �hm… Nincs er�m – vigyorogtam. – Lef�rasztott�l…

- Te mondod? V�g�lis f�leg �n dolgoztam…

- Jaj te szeg�ny… Na kelj fel, menn�nk kell.

- J�l van na – morogta, de az�rt kim�szott az �gyb�l. Persze teljesen meztelen�l. V�gigm�rtem, � pedig k�vette a pillant�somat, �s elmosolyodott. – Tetszik, amit l�tsz?

- H���t… - h�ztam az agy�t.

- Sz�val nem? – s�rt�d�tt be. Elfordult, �s mag�ra r�ngatta a boxer�t.

- Jaj dehogynem – m�sztam oda hozz� az �gy v�g�be, onnan pislogtam fel r�.

- Ne n�zz �gy r�m, mert soha nem megy�nk ki ebb�l a szob�b�l – �g�rte huncut mosollyal.

- Nem baj… Meggondoltam magam. Maradjunk – ter�ltem ki az �gyon, �s v�rakoz�an n�ztem r�.

- Nem lehet, te is tudod – s�hajtott. Lehajolt, �s nyomott egy puszit a sz�mra, de azt�n folytatta az �lt�zk�d�st.

- Nincs kedvem menni – v�gtam be a hisztit. Nem sz�lt, csak csendben fel�lt�z�tt, azt�n �sszeszedte az �n cuccaimat is, �s elkezdett fel�lt�ztetni, mint egy kisgyereket. Nem �llhattam meg, meg kellett jegyeznem: - Te nem csak vetk�ztetni szoktad a csajokat?

- Kicsim, fejezd be – k�rte halkan. A szemembe n�zett, �s amit a tekintet�ben l�ttam, egyb�l meggy�z�tt arr�l, hogy tegyem, amit k�r. Sz� n�lk�l hagytuk el a szob�t, Tom v�ltott p�r sz�t a recepci�ssal, hogy a sz�ml�t k�ldj�k el a Tokio Hotel menedzsmentj�nek, azt�n kil�pt�nk az utc�ra. A tegnapi viharnak m�r nyoma sem volt, h�t�gra t�z�tt a nap. K�zenfogva s�t�ltunk, �s v�gyakozva n�zt�k a k�v�z�kat, ahol boldog emberek reggeliztek.

- N�lad sincs p�nz, ugye? – n�ztem Tomra.

- Egy fill�r se – r�zta meg a fej�t. – �hes vagy? – k�rdezte agg�dva.

- Nem – hazudtam gyorsan, pedig korgott a gyomrom. Ink�bb tov�bb n�zel�dtem az utc�n, hogy eltereljem a gondolataimat. Hirtelen mintha vill�m csapott volna bel�m. Megl�ttam egy gy�ny�r�, v�r�s haj� l�nyt, aki egy padon �lve elm�ly�lten festett valamit. Magam ut�n r�ngattam a meglepett Tomot, �s gondolkoz�s n�lk�l a l�nyhoz futottam.

- Szia! – �lltam meg mellette.

- Szia! – k�sz�nt vissza fel sem pillantva. Alaposan szem�gyre vettem a k�pet, amit festett, gy�ny�r� volt. Valami elvar�zsolt t�jat �br�zolt, ami nagyon is ismer�s volt nekem. Tal�n az �lmaimb�l.

- Sz�pen festesz – jegyeztem meg.

- K�szi – motyogta, �s tov�bb folytatta a munk�t.

- Hogy h�vnak? – pr�b�lkoztam tov�bb.

- Kornelia Delafee – n�zett fel v�gre. – �s ti?

- Engel.

- Tom.

- Nincs kedvetek velem reggelizni? – pattant fel hirtelen a padr�l. Vill�mgyorsan �sszeszedte a cuccait, �s m�r az utca t�ls� fel�n�l j�rt. – Nem j�tt�k? – n�zett vissza r�nk. Tommal egym�sra n�zt�nk, �s sz� n�lk�l k�vett�k.