- Azt k�rdeztem milyen est�re? - n�ztem r�juk sz�r�san. T�ntet�leg elfordultak (Bill), tudom�st se vettek r�lam (Gustav), vagy dum�lni kezdtek (Tom - Georg). Ezt, pedig rosszul t�r�m… - Hall�, f�ld h�vja a Tokio Hotel tagjait! Mi lesz este?
- ……
- Fi�k, komolyan ne akarj�tok ,hogy behisztizzek! Nem valami szemet gy�ny�rk�dtet� l�tv�ny…
- Nem k�ri senki- mosolygott v�gre r�m Tom, majd tov�bb kezdett besz�lgetni Georggal.
J�l van - gondoltam magamban -, ha ti �gy, �n szint�n… nem sz�laltam meg az elk�vetkez� 5 percben. Bill t�bbsz�r is r�m n�zett, de nem mondott semmit. A t�bbiek besz�lgettek, Gustav telefon�lt. El�llt az es� - vettem �szre - m�g csak nem is cs�p�g. Az aut� f�kezett a pirosn�l, nekem pedig egy ostoba gondolat szaladt �t a fejemen… de h�t istenem! Nem megmondt�k, hogy kezelhetetlen vagyok? �s ebb�l a cs�ndb�l elegem van! Felt�ptem az ajt�t �s kiugrottam a kisbuszb�l. Temp�san v�gig mentem a kocsik k�zt �s elindultam. Nem tudom hov�. Mint ha hallottam volna valami ki�ltoz�st… mentem �s mentem… -m�rt nem tudtak v�laszolni?! Egy egyszer� kis k�rd�s volt! Mondhattak volna ak�rmit! Pl.: meglepi, vagy hogy titok. De nem! Istenem! Egy ilyen kis k�rd�sb�l ekkora hiszti lett? Tulajdonk�pp m�rt kaptam fel annyira a vizet? Ha nem akart�k elmondani, h�t nem. Ennyi. Most mi�rt is rohantam el? Meg�lltam. K�r�l akartam n�zni, de l�p�seket hallottam. Biztos, hogy nem a fi�k voltak, mert, ez a j�r�s olyan alattomos volt. Tudtam, hogy az illet� lopakodik. Megijedtem. Megt�r�ltem az arcom, (nem mintha s�rtam volna, de k�l�nben felt�nik neki a hallgat�z�som) �s igyekeztem �gy tenni, mint ha nem tudn�k a jelenl�t�r�l… m�g nincs nagyon k�zel…. Sietni kezdtem, hogy kikeveredjek v�gre valami forgalmas �tra. M�r l�ttam a megvil�g�tott aut�p�ly�t, de � is. Szinte rohant ut�nam. Bep�nikoltam �s sik�tozni kezdtem.
- BILL!!! TOOOM!!! ���!- SEG�TS�G!!! - A pasi utol�rt. Megragadta a v�llamat. �s maga fel� r�ntott. Farkasszemet n�ztem vele… (ezt a mondatot jegyezz�tek meg… farkasszemet n�ztem vele…) a f�lembe suttogott.
- Neked nem ott a helyed! Nem vel�k! �s mindent meg fogok tenni, hogy ezt meg�rtsd! - remegett a hangja az indulatt�l. Azt�n hirtelen, egyik percr�l a m�sikra teljes er�b�l a falhoz v�gott. Nem s�r�ltem meg, csak a fejemet v�gtam be, �gy hogy elsz�d�ltem. A fal t�v�be rogytam. B�gott a f�lem, z�gott a fejem �s forgott velem a vil�g. Ott t�rdeltem �s v�rtam. Hogy mire? A hal�lra, Billre, Tomra, valami j�r�kel�re, rend�r�kre vagy csak �jul�sra… mert el�g pocs�kul voltam. M�gsem s�rtam. Nem tudom, hogy mi�rt, de nem j�ttek a k�nnyek. Pedig att�l megnyugodtam volna… egyszercsak ( m�g mindig nem hallottam �s nem l�ttam) k�t j� nagydarab ember felkapott a f�ldr�l, �s vinni kezdett. Na ez volt az, ami nekem nem tetszett. Kiab�lni kezdtem �s a fi�kat h�vtam. Felv�ltva sik�tottam Billnek �s Tomnak, n�ha m�g Georgnak �s Gustavnak is. Azt�n egyszercsak �reztem a talajt a l�bam alatt, �s elt�nt a k�t szor�t� k�z. Valaki �t�lelt. Olyan gyeng�den �s megnyugtat�an h�zott mag�hoz, �s olyan finom illata volt, hogy kirobbant bel�lem a zokog�s. Hozz� b�jtam, �s kezdett kitisztulni a fejem. Bill volt, aki �t�lelt. A h�tamat simogat� k�z meg Tomhoz tartozott. Lassan lenyugodtam �s kezdtem elsz�gyellni magam. Minek csin�ltam ezt? M�g szorosabban hozz� simultam Billhez. M�r a hangj�t is hallottam.
- Na… nyugodj meg - suttogta.
- M�rt rohant�l el?- k�rdezte Tom olyan "jaj te kis butus" hangon.
- Nem tudom- feleltem. - Ne haragudjatok! Nem kellett volna… nem is tudom m�rt csin�ltam… magamon soha nem tudtam kiigazodni… ne haragudjatok! - �s m�g jobban Bill mellkas�ba f�rtam a fejem.