Mint kiderült, csak egy kisebb estélyről lenne szó… de hála a kis kiruccanásomnak áttették holnapra. Nem baj. Én örültem, hogy ma végre békén hagynak… egész úton mégsem mukkantam, csak befészkeltem magam Bill ölébe. Olyan nagynak tűnt hirtelen… és én olyan apró voltam. Azonban hiába akartam láthatatlanná válni, a fiúk nem hagyták. Georgon láttam, hogy nem kell sok hozzá és kiborul. Dühös volt rám… nem bírtam azt a haragos tekintetét... Gustav észrevette, hogy milyen nyugtalanul pillantgatok a másik G-betűs csapattag felé. Hozzám hajolt és a fülembe súgta:
- Naaaa… majd beszélek vele… - olyan hálás voltam Gustavnak abban a percben, hogy a nyakába ugrottam és jól megszorongattam… csak közben fejbevágtam Tomot.
- ÁÁÁH! - üvöltött fel. - Finoman szivi…
Kinevettem és egy csókot leheltem fájó buksijára.
- Ne haragudj!- nyávogtam a fülébe.
- Anyám… - nevette el magát. – Ha kapok még egy puszit, nem fogok.
- Oké – és megpusziltam. Szánt szándékkal olyan finoman és érzékien, hogy teccen neki.
- Te jó ég… kicsi lány! Ha ilyen puszikat osztasz milyenek a csókjaid? – Georgra nézett. – Tisztára beleborzongtam! – közölte. Én csak mosolyogtam rajta.
- Talán ha jókisfiú leszel egyszer azt is kipróbálhatod… - kacsintottam. Tom vigyorgott és felvonta a szemöldökét, de Bill meghökkent. Bociszemekkel hátrafordultam hozzá.
- Naaa, Billie… ne haragudj rám! Nem úgy gondoltam! Én nem vagyok olyan! Tényleg nem!
- Jól van… én nem mondtam, hogy haragszom! – mondta. Elmosolyodtam és a tekintetem találkozott Toméval. A kutató pillantásától megremegtem… - A csudába Tom Kaulitz – gondoltam – ne csináld ezt velem. Kibámultam az ablakon. Ahogy a kivilágított Duna partot néztem, éreztem, hogy Bill, akinek az ölében ültem, hátulról a nyakamba temeti arcát. Éreztem azt is a fülemen, ahogy veszi a levegőt és megborzongtam. Bill észrevette. Elmosolyodott és észrevehetetlenül megpuszilta a nyakam… Nah itt kicsit ledöbbentem. Kővédermedten ültem Bill ölében, és olyan gondolatok keringtek a fejemben, amiknek tudtam, hogy nincs helyük ott. Összeszedtem minden erőmet, hogy a képzeletembe még csak véletlen se szerepeljen Bill szája…