- Nem olvasom fel – k�zl�m hal�l higgadtan. – Ez az a mocsok, amit Cynty irt.
- Az a riporter nagyon is �rti a dolg�t! - oktat ki.
- Jah… az �gyban….
- Ne l�gy ilyen!
- NE?! Az a n� folyton ut�nam szagl�szik!
- Tudod ez egy�tt j�r azzal ha az ember ilyen hihetetlen fiatalon a vil�g legsikeresebb musical �nekesn�je! Te akartad, nem? - pr�dik�lja. Nyelvet �lt�k r�, �s kib�mulok az ablakon.
- F�KEZZ!!! �LLJ!!! - sik�tom hirtelen. Kipattanok a m�g mozg� kocsib�l, �s egy gyorsan sz�guld� fekete kisbusz el� vetem magam. Mindezt egy m�sodperc leforg�sa alatt. A busz f�kez, m�g miel�tt el�tn� azt az id�s b�csit, akit az ablakb�l l�ttam. Norm�lis esetben m�r ord�tan�k a soff�rrel… most m�gis f�ldbegy�kerezett l�bbal b�mulok magam el�. Gyorsan kapkodom a leveg�t. Eml�kek, k�pek a fejemben… a kisbusz… 4 fi�… a hotel… az �ji s�ta… az a f�jdalom…
A fekete j�rm� ajtaja kit�rul. Bill ugrik ki rajta… azt�n Tom… n�m�n n�zz�k egym�st… sz�tt�pnek az �rz�sek… nem b�rom tov�bb! Tengelyforg�s, siet�s l�ptek. Hirtelen m�r messze j�rok. �gy rohanok, mint akit kergetnek, vagy mint aki el akar futni az eml�kei el�l. Hisz ez az igazs�g, nem? F�j a l�bam, j� alaposan beler�gtam a park ker�t�s�be, ahogy �tugrottam. Sz�val �gy t�rt�nt… - k�nl�dom magamban – vel�k voltam. Szeretem �ket… �s… te j� �g! Bill! Az erk�ly! Ah… de m�rt nem kerestek? Ennyire nem �rdekli �ket?... �n azt hittem szeretnek engem… �n szeretem �ket! Szeretem �ket? Jaj, a fen�be! �s ez az �rtelmes gondolatmenet… Hogy b…n� meg! M�r megint hova rohanok? K�r�ln�zek. Egy parkba keveredtem. Gy�ny�r�, hatalmas, k�zep�n egy t�val. Olyan r�g voltam itthon, hogy fel sem ismerem Budapest parkjait. A tekintetem kac�rkodik egy paddal, m�g v�g�l megindulok fel�. M�r majdnem oda�rtem, amikor �rzem, hogy valaki figyel. Bill… - fut �t a fejemen. Ott �ll m�g�ttem. Mint aki mit sem sejt, odalibegek a padhoz, �s helyet foglalok rajta. Keresztbe teszem a l�bam, elrendezgetem a szokny�m r�ncait. H�zom az id�t, hogy ne kelljen r� n�znem. A kark�t�imet igazgatom. Nem b�rja tov�bb, k�zelebb j�n. Le�l mell�m. �n csak n�zek magam el�, mik�zben a szemem sark�b�l �t lesem.
- Mi�rt csin�ltad ezt? – k�rdi halkan.
- Mit mi�rt csin�ltam? – s�gom vissza. Legnagyobb r�m�letemre ord�tani kezd.
- MI�RT ROHANT�L EL MOST?! MI�RT T�NT�L EL AKKOR ESTE?! MI�RT CSIN�LTAD?! MI�RT CS�KOLT�L MEG?! T�GED NEM �RDEKEL, HOGY MI AGG�DTUNK MIATTAD??? NEM �RDEKEL, HOGY F�JDALMAT OKOZT�L NEKEM??? GY�L�LLEK!!! - kel ki mag�b�l. D�bbenten pislogok, azt�n hirtelen megnyugszom. K�zelebb hajolok �s a f�l�be s�gom:
- Akkor mi�rt j�tt�l ut�nam? – vill�ml� tekintetet kapok v�laszul. Nem t�r�d�m vele. Folytatom. – Fogalmad sincs, hogy mi t�rt�nt akkor. Nem tudsz r�la, hogy le�t�ttek az utc�n, nem tudod, hogy eszm�letemet �s eml�kezetemet vesztettem. Nem tudsz r�la, hogy majdnem meghaltam.