Itt ülök a stúdióban. Körülöttem zenészek, menedzsment, hangteknikusok…. Ah! Fáj a fejem, álmos vagyok, és mégsem hagynak békén. Veszi mellettem foglal helyet, simizi a karom és együttérzően pillantgat rám. Ő tudja, hogy mi bajom. Dekkolgatunk itt Oroszországban, szenvedünk a sötétség megtestesítőjével. Az Avery második részében ugyebár már Tomas halott, és engem, illetve a főhősnőt, megbabonázza egy „gonosz”. Most azon szenvedünk, hogy megtaláljuk a színészt, aki el fogja játszani. Pluszban még terveket dugnak az orrom alá, ruhákról, helyszínekről, próbálnak meggyőzni, hogy ne használjunk annyi táncost, hogy felejtsem el azt a több méter magas építményt, amiről nem vagyok hajlandó lemondani, hogy menjek el arra a partyra, hogy találkozzak egy híres tervezővel, és adjak interjút Cyntynek, akit utálok. Engem pedig ez az egész rohadtul nem érdekel. Indulni akarok végre Spanyolországba! Billéket 16 napja nem láttam. Az az igazság, hogy baromira hiányoznak. Az elmúlt egy hétben minden összejött. Nem találjuk az egyik legfontosabb szereplőt (lásd fent)… Oh, tulajdonképp ez is éppen elég baj! Nem is mondom el a többit. Túl fáradt vagyok hozzá… az egyetlen jó hír, hogy sikerült rávennem Veszit, válallja el Leana szerepét. Körülöttem a hangok egybemosódnak, így inkább lehajtom a fejem az asztalra. Szép asztal… stílusos… üvegből van… üveg asztal… üvegcipő…. Hamupipőke… a herceg… Bill… Tom…

- Nem érdekel!
- Beszélje meg Joellel!
- …
- Nem! Akkor sem!
- …
- Nézze… 
- ... 
- Nem!
- …
- Hogy MI?! Nem! Kornélia nagyon kifáradt, pihenésre van szüksége!
- …
- Igen… minden valószínűség szerint. Viszonthallásra!
10 percembe telik, de felfogom a szavakat. Veszim beszélt telefonon. Kinyitom a szemem. Az ágyamban fekszem.
- Veszi…- nyögöm ki.
- Oh, szia! Nem akartalak felkelteni… - búsul el. Igyekszem mosolyogni.
- Nem te keltettél fel!
- Nem?
- Nem.
- Akkor jó - vidul fel.
- Akkor jó, hogyha akkor jó.-vigyorgom.
- Akkor nekem is jó, ha neked is jó.
- Nekem jó.
- Mondom: nekem is jó.
- Megnyugtató. Tök jó.
- Az. Tök jó – vigyorog.
- Na jó…
- Még jó! – röhög.- Te Nelli?
- Was?
- Most tulképp miről van szó?
- Hát arról hogy nem te keltettél fel.
- Oh, már értem! – vág értelmes fejet.
- Tényleg? - nézek reá. – Én nem!
Vigyorog.