15. rész
Szirénke 2007.11.10. 00:51
Ismeritek azt a „csak azért is!” érzést? Na pontosan ez volt, ami alattomosan rám támadt. Ha Veszim nincs itt, tuti, hogy Tomra vetem magam! De itt volt… hál’ istennek! Ő az én védőangyalom! - Georg!!! – toporzékolom – én is akaroooom!!!! - Mit? - Bill. - Kit? - Tom. - Vezetniii!!!!!!!!!!!!! Akarooook!!!!! Naaaa!!!! - Jól van, Szirénke! Nyugodj meg! Nahát! Úgy csinálnak mint ha nem lennék normális… pedig… tényleg nem! xD Reménytelen sóhaj száll ki belőlem. Fáradtan Bill mellkasára hajtom a fejem, és lehunyom a szemem.
- Cssst! Halkabban! Ne ébreszd fel! - TE vagy az, aki mindkettőjüket fel fogja kelteni! Szegény Veszi tök ki van lőve! - Most nem azért Tom… de… kicsit furcsállom, ahogy vele viselkedsz… - Mi? Kivel? - Ne játszd a hülyét! Veszivel! - Csssst! Meghallja! …. Illetve… Jaj, szálljál le rólam! … Szirénke barátnője… Annyit megtehetek, hogy nem vagyok vele bunkó…. - Szerintem bejön neked… - Hú, nem mondod! Minden második csaj bejön nekem! Egyébként is! Tudod, hogy a magyar lányok kurva jól néznek ki! - Hát… - Na lökjed! - Nem tudom… - Ne mondd má’ hogy láttál már jobb nőket! - Nem mondom! De nem csak a külső számít! - Jah… persze hogy nem… - Tom, mi ütött beléd? - Semmi Bill… Csak hagyjál békén! - Tom!!! - Kopjál má le! Mi a fene bajod van? DURRRRRRR!!!!!!!!!!!! Van egy olyan tippem, hogy ez egy ajtócsapódás volt… nem is fontos… álmos vagyok!
Reggelinél ülnek mindannyian. Bill, Tom, Veszi, Georg és Gustav. Nem tudom, mi üt belém, de lerobogok a lépcsőn, és Bill nyakába vetem magam. Eléggé meglepődik, de magához szorít. -Jó reggelt! - búgja a fülembe. - Neked is, herceg! - nyávogom vissza. Aztán, nem törődve vele, hogy az egész társaság látja, megcsókolom Billt. Köztünk izzik, körülöttünk szinte megfagy a levegő. A TH többi tagja, na meg Veszim, meghökken. Mikor kiszállok Bill szájából, Tom az első, aki megszólal. - Beléd meg mi ütött? Ártatlan szemekkel nézek rá. - Mert? - Hát… izé… hogyhogy… - dadogja Bill. Válaszképpen rámosolygok és még szorosabban hozzábújok. Olyan halkan súgom a fülébe, hogy senki ne hallja: - Szeretlek.
|