- TOM!!!!!!!!!!! TE ÁLLAT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! – üvöltjük Veszivel.
Ebben a szent percben megszólal a magnó… illetve… robban! Mert totál hangerőre van állítva. Mi Veszivel felsikítunk és odarohanunk a hangfalhoz.
- Ez mi?
- Tök jó!
- Táncolunk?
- Naná!!!!!!
Erre már a fiúk is bejönnek. Mi meg Veszivel felállunk egymás mellé és lenyomjuk az egyik koreográfiát, amit a forgatáson tanított az a helyes tánctanár.
- Számolsz?
- Aha. Egy, két, há’ és!
Én magamban mondogatom a lépéseket.
- Jobb, csípő, bal, fordul, ugrás, és állj! - Itt szünet jön, 1 mp-ig, mert lassul a zene és a stílus is kicsit balettra vált..
- Nelli, én ezt már nem tudom! - jelzi Veszi.
- Oksa. Plié, pásszé, lendíts! És… UGRÁS! Fel! Csípő! Hajlít! - kiáltom, ahogy gyorsul a zene, és megint megvadulunk.
- Innen oké!
Elmosolyodom és lehunyom a szemem, úgy mozgok tovább. Most az az erotikus rész… a rúgás… aztán lassul a zene, egy gyors lüktetés még és vége. Kinyitom a szemem. A fiúk az ajtóban állnak, tátott szájjal. Veszim mellettem, vigyorog.
-Szájakat becsukni! Vezénylem. A fiúk ijedten megrázzák a fejüket, magukhoz térnek.
- Huh – leheli Tom. – Veszim, gyere csak fel a szobámba egy percre! Mutatok valamit!
- Álmodj királyfi!- nyávogja Veszim. Tom erre kidől mint egy zsák krumpli.
-Neee… ne csináld már! - nyögi a földről. - Nem teheted ezt velem!
- Dehogynem! - közli nemes egyszerűséggel Veszim, és rátelepszik lovagló ülésben.
- Szadista… - nyögi elkeseredetten Tom. Veszi ezen mosizik egyet. Végighúzza az egyik ujját a Rasztaherceg száján, majd felpattan és ott hagyja.
- ÁÁHH!!! Gyere vissza! Elkaplak! - rohan utána Tom.
Közben Bill a hátam mögé oson, és a derekamra fonja a kezét.
- Fantasztikus vagy! – súgja a fülembe, én pedig elolvadok a karjai közt. Felé fordulok, és megcsókolom. Erre ő beindul, és még hevesebben csókol vissza. Eltolom magamtól, és ránevetve elszaladok.
- Kapj el!
- ÁÁÁH! Na várj csak! - rohan utánam.
Kilibbenek az ajtón, a verőfényes napsütésbe. Előttem egy kis sétány, a túloldalán pedig:
- TENGER!!!!!!!!!! – sikítom. Gyorsan visszaszaladok a házba, félrelököm Billt, berobogok a szobába, megzavarom a hevesen… szóval Vesziéket, és megragadva a fürdőrucim sarkon fordulok, menet közben valahogy átvedlem magam, és hupsz-fröccs-loccs a vízben termek.
Nyomomban Bill.
Énekelni kezdünk, teljesen egyszerre, teljesen ugyanazt. Az egyik dalom az, ami nem került bele az Avery-be, mert túl… tinis… lázadó, és ez nem illett bele abba a jelenetbe, amibe a szántam volna.
- Szirénke? - úszik közelebb Bill.
- Hm?
- Kérdezhetek valamit?
- Már megtetted… mondjad!
- Mi most együtt vagyunk?
Annyira megdöbbentem, hogy hirtelen a víz alá süllyedtem.
- Mi? - bukkanok fel prüszkölve. - Mit kérdeztél? - játszom az agyam. Bill furcsán néz rám, kutatja az arcom. Szerintem rájött, hogy nem vagyok normális! XD
- NELLY!!! - üvölt ki nekem Veszim a házikóból. –TELEFOOOON!!!!
Édescukrosmézesmarcipánosszivecskésgumimacisrózsabimbóm! De imádom! Mindig tudja mikor van rá szükségem! Majd meg is mondom neki, hogy mennyire imádom! Kipattanok a vízből, átrohanok a sétányon (Igen! Csuromvizesen!), és tádáááááááááám!!!!!! Máris a kacsómban a készülék.
- Mondja mi a gondja! - szólok bele. És ki válaszol? Na ki? Na vajon? Várom a tippeket! Annyit mondok, hogy az illető gyönyörű, olyan szemei vannak, hogy… ÁÁÁ! És állati jó fej, és… ne már! Még mindig nem esett le? Ugyan már! Ha nem Vesziről dumálok, akkor vajon ki lehet? IGEN! Ő! NORINA!!!!!!!!!!!!!!!!
- Hogy folytana meg a bézbolsapkás mocsári hugyogány! Hol a piben vagytok? Veszim nem mond egy szót se! Idézem: KÉRDEZD MEG SZIRÉNKÉT… NEM MONDHATOM MEG… MAJD MEGTUDOD… MINGYÁ FELROBBANOK!!!!!!!!
Olyan egy angyal, nem? Főleg amikor dühös! Imááádom!
- Az az igazság, Norina, hogy azé nem szóltunk, mer az esküvődet tervezem épp, azzal az arab sejkkel, aki a multkor megakart venni téged 17 tevéért. Tényleg! Hova szeretnéd a nászutat? - Jujj! De bátor vagyok, hogy húzom Norinám idegeit! Tuti mingyá robban!
- NELLY!!!!!!!!!!!! Szálljon bogár a nyitott szemedbe! Elég már!
- De most miért? - teszem az ártatlant. – Jaj Norina! Nyugi! Olyan feszültnek tűnsz…
- IGEN????????
- Igen.
- NELLY!!!!!!!
- Jó-jó! De hiába mondom el az igazat, úgyse hiszed el!
- Azok után, hogy minden nap azzal szekálnak, hogy szerezzek tőled autogrammot? Ugyan má!
- Norina… ez nem is igaz… csak hízelegsz! - nyafogom, mint egy hülye pipi. Ebben a szent percben azonban Bill kiszedi a kezemből a telefont.
- Szia! Itt Bill Kaulitz! Te ki vagy?
- ...
- Hé Bill! Add vissza! – próbálom visszakapni, ami az enyém. Bill ezzel nem törődik, csupán annyit képes nekem odavetni:
- Norina az a csaj, akiről azt mondtad, hogy baromi szép, ugye?
Elámulok.
- Te megjegyezted?
- Norina! - dumál a mobilomba. - Nincs kedved kijönni hozzánk Németországba? 3 nap mulva megyünk haza…
- …
- Nem. Most Spanyolországban.
- …
- Felhívjam? Add meg a számát, majd a testőröm elintézi!
- …
- Oké! A jegyet küldöm!
- ...
- Igen.
- ...
- Igen.
- …
- Hát persze! Szia!
Azzal kinyomja Norinámat!
- TE MEGŐRÜLTÉL?????? MÉRT NYOMTAD KI? ÉS MI A FENE ÜTÖTT BELÉD? – üvöltözöm. Aztán eljut a pici buksimig, hogy: - ÁÁÁÁÁÁÁÁÁH! TE IDEHÍVTAD!!! – és hupsz a nyakába. Aztán még: KATT…KATT…
forognak az agykerekeim… - Te nem is idehívtad! Németországba! Mit akarsz te a barátnőmtől németben?
- Mit akarnék? Odahívtam, hogy örülj neki…
- Mért örülnék? Te okos, addigra én HAZA megyek!
- Dehogyis – közli velem holt nyugodtan. – Jössz velem, Németbe!