Itt állok az utca végén… Szakad az eső… Mindenem csurom víz… Lassan körbenézek… Mint akit hipnotizáltak… Ott elöttem halvány fénysáv… Magához vonz… Elindulok… Mellettem, egy fa kérgében vésett felirat figyel: Bill + Nelly... Elfordítom a fejem… Hallom a zenét… Csak megyek tovább… A fény eltűnik, már csak egy pad áll elöttem… És ott ül…
- NEIN! – ordítok fel.
- ENNYI! - utasít a rendező. - Nagyon jók voltatok, köszönjük! További kellemes pihenést!
- Köszi! - mosolyodom el. - Bár betegen nem lesz kellemes!
- Ne csipkelődj, Sziri! - ölel át Bill egy pokróccal. Ő is csurom víz.
- Nem hiszem, hogy ezt nem lehetett volna máshogy megoldani! - rázom a fejem. – Te is tök beteg leszel!
- Kit izgat? A lényeg, hogy ez állati jó klipp lesz! - lép oda Tom. Megvetően felhorkanok.
- Miből vagy te ebben olyan biztos?
- Csak, tudom! Én láttam a felvételeket nem ti! Majd frankón összenyesegetik, és akkor nagyot üt majd! Hidd el!
- Ha te mondod… - vonogatom a vállam. – Veszim hol leledzik? -érdeklődöm.
- Ott van, hátul…- szorítja ökölbe a kezét. - Flörtöl azzal a...
Na, marhajó! Tom féltékeny? És Veszim meg pasizik? Hová lesz így a világ?
- Majd én kihozom onnan !- nyugtatom meg a Rasztaherceget, majd ellibegek a vágószoba irányába.
- Veszit nem látta valaki? - lépek be ártatlanul.
- De! Itt vagyok! - mosolyog rám drága barátnőm, aki vagy 10 fiú közt áll, és nevetgél. Én magamban elhadarok egy miatyánkot, mert… huh… Ilyen csődörökkel is rég futottam össze!
 
-NEM ÉRDEKEL! AZONNAL MEGYÜNK HAZA! - üvölt Tom, miközben egyik kezével Veszim, a másikkal engem rángat a kocsi felé.
- AZONNAL ENGEDJ VISSZA!
- MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL?!
- HAGYJ MÁR BÉKÉN!
- TOM!!!!!!!
- FULLADJ MEG!
- TE DÖG!
- BEZZEG TE CSAJOZHATSZ ORRBA-SZÁJBA, MI?
- ENGEDJ EL!
- TOOOOM!!!
- TOM EZ FÁJ!
- BILL, CSINÁLJ MÁR VALAMIT!!!
- Oké - érkezik a válasz. És ezt tett követi. Bill kinyitja a kisbusz ajtaját, és segít Tomnak, belökdösni minket.
- BILL!!!!!!
- Mi van?
- Nekünk kellett volna segítened!
- Mit? Hoztam volna nektek fogamzásgátlót? - horkan fel.- Nem fogom hagyni, hogy ilyen társaságban legyetek!
- Ohh, már értem! Hívhatlak is Apucinak? Mesélsz mesét? - sziszegem.
- Kakaót akarok! - kezd el toporzékolni Veszim.
- Pisilni kell! - nyávogom.
- Álmos vagyok!
- Szomjas!
- Éhes!
- Apúúú!
- Vegyél nekem barbie-babát!
- Én meg póni lovat akarok!
- Nézzük meg a Csipkerózsikát!
- Ne! A Hófehérkét!
- Királylány ruhát is vegyél!
- Én meg topánkát!
- Varázspálcát!
- Királyfit!
- Herceget!
- Palotát!
- A hitelkártyádat!
- Vegyél nekem rózsaszín szoknyát!
- Hol van már a pónim?
- Fagyit!
- Csokít!
- Gumicukrot!
- Marcipánt!
- Virágot!
- Pillangót!
- Akarom!Akaromakarom!
- Én is! Én is!
- Elég már ! - könyörgi Georg. - Az agyamra mentek!
- Miért, Georg bácsi? Te nem szereted a pillangókat? - nézek rá halál komolyan.
- De…csak…
- Akkor játszol velünk?
- Jujj de jó!
- Hercegnőset!
- Tündéreset!
- Lehetsz te a tündér királynő!
- Vagy a balerina!
És ez így ment tovább… egészen addig, amíg mi 3-an, (Georg, Veszim és Én) ott álltunk a Kaulitz ház előszobájában, nyakig jelmezben. Én indiánlány lettem, Veszim volt a hercegnő, és Georg a balerina! Csak azon csodálkozom, hogy kibírtuk röhögés nélkül…xD