- Mikor jön má Norina? - toporzékol Veszim a reptéren. – Apúúúúúúúú! Te se tudod? Hozd ide! - megy Bill agyára. A démonherceg persze mingyá megőrül. Én meg nevetek. Ekkor hallom hogy valaki a nevemet kiáltozza, amiben (tudván, hogy híres vagyok) csak az a pláne hogy ismerős hangon. Megpördülök, és ott áll mögöttem… Nem! Nem Norina! Krisz!
- ÁÁÁH! Kicsi kanos kerge Krisszem! – visítom és a nyakába vetem magam. Ő meg magához szorít.
- Tünci tüzes tigrisem! - üvölti teli torokból, hogy mindenki észrevegye… xD Az én Krisszem! Istenem, de örülök neki!
- ÚGY hiányoztál! - nyávogom. Ő vigyorog, amolyan „ez természetes” nézéssel. Felnevetvén mégjobban megszorongatom, összepuszilgatom, míg végül azon kapom magam, hogy nagyban smárolunk. Krisz vigyorog. Én is. Leszámítva, hogy az egész reptér minket néz, és hogy Bill is látja, hogy itt lógok a világ legszexybb pasijának nyakában… minden oké!
- ÁÁÁÁÁÁÁÁH! Norinaaaaa! -hallom Veszim csodálatos hangját. És valóban. Norina ott áll mögöttem, teljes bombasztikusságában, a gyönyörű szemeivel.


Helyszín: Kaulitz ház.
Idő: Nem tudom. Folyamatosan változik
Szereplők: Norina, Veszi, Én, 3 vízipisztoly, 10000000 hektoliter víz.
Esemény: A fenti szereplők egymást gyilkolásszák!

- Noriiiiina!!!!!!!!!!! Ez hideeeeeg!
- Örülj neki! Nellyé meg éget!
- Rinácska!
- Ezt szívd vissza!
- Soha!
- Nelly!
- Veszi!
- Norina!
- Tom! - lép be a konyhába Tom. Mi erre totál röhögő görcsöt kapunk.
- Jajj, Tom, úgy szeretlek! - kacagom.
- Te kis kanos kandúr! - Veszim.
- Szexisten! - Norina.
- Olyan édes vagy!
- Meg kívánatos…
- Meg cuki…
- Meg okos…
- Egy művész…
- Zenei zseni…
- A csajok álma…
- Jó fej…
- Szexy…
- Ötletes…
- Szexy…
- Csókolnivaló…
- Szexy…
- Szexy
- Szexy…
- Szexy
- És…
- Kitalálom! - vág közbe. - Szexy?

- Halló? Mondja mi a gondja! - szólok bele a csörgő mobilomba. A vonal másik végéről Joel válaszol. Az a vigyor, amit másodpercekkel ez elött Tom csalt az arcomra, egycsapásra eltűnik. - Persze - mondom. - Igen, azonnal. Persze. Szólok nekik! Szia.

- Nem érdekel! Nem megyek!
- Norina, elég már!
- Nincs semmi kedvem abban a vacak filmben ugrabugrálni!
- Nem érdekel! Jössz, mert szerződésed van!
- Nézd, Norina, nekem sincs semmi kedvem elmenni innen, de muszáj. Nellyt pedig hagyd békén! Így is teljesen ki van készülve Bill miatt!
Norina bűnbánóan lehajtja a fejét, közben még mindig puffog. Én megértem, de akkor is dühít. Inkább felrohanok a szobámba.
- Na végre… - hallok egy sóhajt a hátam mögül, amikor már bennt járok a helyiség közepén.
- Bill… - fordulok meg. Bill nem reagál, csak közelebb lép. Az egyik kezével végigsimítja a karom.
- Miért menekülsz előlem? - súgja nagyon halkan.
- Nem... nem… hogy… hogy jön ez most… nem is… - dadogom. A fenébe! Pontosan tudom, mire gondol! Tegnap, a repteres jelenet óta kerülöm őt. És most… most elmegyek…
Bill ha lehet még közelebb jön, összeér a homlokunk, a szája az enyémet súrolja.
- Miért csinálod ezt? Mitől félsz? - leheli nekem. Megrészegít, egyre szaporábban kapkodom a levegőt. Finoman összeér a szánk, mégsem csókolom meg… pedig alig bírok magammal! Végül ő az, aki feladja, és nekemesik. Nekidönt a falnak, bennem belül pedig hangos csata dúl. ( Akarom őt… Csak becsapnád! … Végre szeretni akarok… Ugyan, az neked nem megy! Legyen velem… Mindig? Két nap után kidobnád!... Ő Bill Kaulitz! … Szóval csak ezért kell? Mert híres? Nem… Ugyanaz lenne, mint eddig!... Nem! Őt tudnám szeretni!... Te nem is akarsz szeretni!... Miért nem?... Talán félsz… Magához kötne? ... Túl hiú vagy ahhoz, hogy megadd magad!... Igen?... Akkor válaszolj! Ha Tom kikezdene veled, nemet mondanál Billért?)
Észre sem vettem, de közben eltoltam magamtól Billt egy pár mm-re, és most olyan erősen kapaszkodom a felsőjének nyakába, mint ha abból akarnék elég erőt szívni az élethez. Kinyitom a szemem. Billé még mindig lehunyva…. Csak nézem az arcát… Beiszom a látványt, tartalékolva azokra az időkre, amikor nem találkozunk.
- Sajnálom! - súgom neki, majd elhagyom a szobát, és megindulok a távoli Oroszország felé.
Bill mosolyogva néz utánam az ablak üvegén keresztül.
- Kis vadmacskám! Sosem fog megszelídíteni senki, igaz? De én így akarom! És megvárom amíg te is így akarod majd.