- K�ny�rg�m, l�nyok, mi van veletek? Nelli, legal�bb te figyelj oda! Vagy egy terccel el�nekelted az eg�szet! Veszi a l�p�s pedig ilyen, n�zd!
Mi l�nyok ( megjegyzem vagyunk vagy 150en, mert a k�rist�k, n�h�ny sz�l�s, a t�ncosok, plusz a nagyobb szerepek birtokosai: Veszim, Norina, �n, stb…) hullaf�radtak vagyunk. Hideg van, f�zunk, tegnap d�l �ta nem ett�nk semmit, korog a gyomrunk, Veszimmel, Norin�mmal r�ad�sul mindh�rman n�i probl�m�kkal k�zk�d�nk. Ezek m�g a kisebb bajok… Nem tudom, mennyien �rtenek k�z�letek az �nekesi dolgokhoz, de ha egy �nekesnek lelki bajai vannak, k�ptelen hozni a form�j�t. Hab�r… ez mindenhol �gy van. A t�ncn�l is.
- Teddy, nem tarthatn�nk egy kis pihen�t?
- Persze hogy nem! �s ne h�vjatok �gy!
- K�rlek! Hulla vagyok!
- �n meg �hes! - ny�vog Norina.
- Und ich auch! - magyar�zza Veszim n�met�l, hogy � neki is t�panyagra van ig�nye.
- De l�nyok! - ellenkezne tov�bb. Szeg�ny 150 f�m egyszerre felny�g.
- N�zd, akkor m�shogy fogalmazok! - k�zl�m kiss� idegesen. - Ha tov�bb szadizol minket, kiruglak!
D�bbenten h�pog. Nem �rdekel. – L�nyok, mindenki elmehet! A holnap szabadnap! - inform�lom a n�pet, majd az �lt�z� fel� veszem az ir�nyt.

- Nelly? - nyit be a hotelszoba ajtaj�n Veszim. – M�r megint? Nem csin�lhatod ezt!
Igaza van. Nem csin�lhatom… �s… m�gis. Ami�ta itt vagyunk, ha csak tehetem, elvonulok a szob�mba, �l�k a f�ld�n, az ablakok a legnagyobb viharban is t�rva nyitva, �s b�mb�ltetem a Spring nichtet. Vagy valami hasonl�t. A leggyakrabban tal�n a Totgeliebt sz�l.
- Nelly, gyere, egy�nk valamit!
- Nem k�rek!
- Nelly! Nem szoktad te egy fi��rt ennyire elhagyni magad!
- Mi k�ze ennek? – Nem fejezem be. Veszi le�l mell�m a f�ldre.
- Nekem is hi�nyzik Tom. De… gondolj bele. Nem hagyhatok mindent abba miatta.
G�nyosan Veszimre n�zek.
- Nem, mi? Pedig nekem el�gg� kialvatlannak t�nsz. Be vannak dagadva a szemeid annyit s�rsz Tom ut�n! Nehogy te oktass ki engem!
Nem lesz d�h�s. T�ls�gosan j�l ismer ahhoz. Tudja, hogy ez csak a pillanatnyi kirobban�som, �s nem gondolom komolyan. Tudja, hogy sosem b�ntan�m meg �t akarattal… csak… kicsit heves a term�szetem…
- Cicus, k�rlek nyugodj meg! �s ne besz�lj olyasmir�l, amir�l nem k�ne! Szeretlek, �s nem akarok �sszebalh�zni veled!
- Ok�. Ne haragudj! - sz�gyellem el magam. Ekkor beront Norina.
- �����������H! - sik�tozik vigyorogva. - ����������h! �s m�g egyszer: �����H!
- Mi van Norina? Megint �sszekeverted a szob�dat a szomsz�d sr�c�val?
- �������H!!!!
- Norina? Mi van?
- �����H!!!!!
- Rin�cska! Nyugszik!-  Norina erre m�r csillapodik, de m�g mindig vigyorog.
- Mi �t�tt bel�d? Tal�lt�l csokit? – �rdekl�dik Veszi. Felpattanok.
- Hol van? �n is akarok!!!!!!!!!!!!!!
- Nincs csokim - lomboz le minket Norina. – De van valami m�s, meglepim!
- Jujj, mi az?
- Mondd el!
- Nem! De mindj�rt megkapj�tok! Csak csukj�tok be a szemeteket! Nem �r lesni! A legjobb ha meg is fordultok! �gy. Mindj�rt hozom…. Huh, ut�lom ezt a huzatot! M�rt nem vagy k�pes becsukni az ablakot, Sziri? -Szeretem a szelet… - s�gtam ut�na, b�r � m�r nem hallotta.- N�zd, ahogy dob�lja a hajam… mint ha t�ncolni h�vna…
- Nem l�tom, mert ha kinyitom a szemem Nori meg�l.
- Igaz… t�ncolunk?
- Mi?
- A sz�llel…
- Cicus, j�l vagy?
- Jaj, Veszi! Csak egy cs�pp fant�zia kell hozz�, �s m�r �rzed is… a sz�l t�ncolni h�v… egy vad, �s szenved�lyes t�ncra… vedd �szre, ahogy simogatja az arcom… ahogy j�tszik a hajammal… mint Bill…
- �rzem… 
Valahol zongorasz� csend�l, �s �n �nk�ntelen�l is l�bujjhegyre emelkedem… gy�ny�r� dallam j�rja �t a szob�t, vad �s m�gis l�gy… Veszim meg�rti… �szt�n�sen, egyszerre, kil�p�nk a nyitott ajt�n �t a hatalmas erk�lyre. Akkora ez a terasz, mint egy b�lterem. A sz�l j�tszik vel�nk, hol �sszesodor minket, hol egyre t�volabb l�k ett�l a b�b�jos l�nyt�l, aki itt t�ncol mellettem, egy hatty� kecsess�g�vel. �rzem a szelet, j�tszom vele, kac�rkodom, mint ha meg akarn�m h�d�tani… csukott szemmel t�ncolunk a hideg m�rv�nyon, elfeledve, hogy �k ketten messze vannak… szinte olyan, mint ha itt lenn�nek k�zt�nk. A sz�l m�g ink�bb tombolni kezd, �s �n meg�rtem… elhiszem, hogy t�nyleg Billel t�ncolok ebben a pillanatban. Tombol a sz�l, viharr� fokoz�dik, �s nek�nk megjelennek az els� k�nnycseppek a szem�nkben. Egyre keservesebben igyeksz�nk egym�s k�zel�be jutni, de a sz�l �r�kk� messze sodor minket a m�sikt�l. Egyre szapor�bban kapkodjuk a leveg�t, m�g Veszi felzokog…. Ebben a pillanatban Norina fut be k�z�nk, �tveszi a ritmust a dallamot, a vihart… ha kinyitn�m a szemem, l�tn�m, hogy az � arc�n is k�nnyek csorognak. Szinte �gy t�nik m�r sosem hagyjuk abba, itt p�rg�nk �r�kk�, felsz�nre engedve az �rz�seinket. Egyszerre mozgunk, �gy ahogy azt a sz�l dikt�lja. Keser�en, f�jdalmasan, minden mozdulatunk egyre elsz�ntabb� v�lik… mint ha a hal�l t�nc�t j�rn�nk. Zokogunk, bele a viharba. Az es� szakad, f�zunk, vizesek vagyunk, �s m�gis… egyre ink�bb elfelejt�nk mindent… csak Billt �rzem magam mellett, noha � nincs itt. – Itt a v�ge, nincs ki�t… - fut �t az agyamon. Ebben a m�sodpercben valaki felord�t, hangja a szob�b�l �tt�ri az es�t. Nem nyitom ki a szemem, k�ptelen vagyok r�. Kapkodom a leveg�t, zaklatott vagyok, �s f�lek. Egyre gyorsabb a t�nc, egyre nagyobb er�vel tasz�t arr�bb a sz�l. Azt�n h�rtelen valaki lefog.
- Nem! - kiab�l valahonnan Veszi. �n is ellenkezem, az illet� mellkas�t �tlegelem, de nem nyitom ki a szemem, nem n�zek r�, magam sem tudom mi�rt. Tal�n nem akarom tudni, hogy ki �ll ott… nem akarom… mert nem Bill az…