- Istenem, de örülök neked! Tom, úgy hiányoztál! - Ezt Veszim mondja? Biztos… de ez azt jelenti…
- Hiányoztál, Nelli… - hallom Bill hangját. Nem is. Inkább érzem… a számon a leheletét…
Azon az éjszakán senki nem aludt… de a többit a piszkos fantáziámtól óvandó… rátok bízom!

- LÉGYSZÍ! LÉGYSZÍÍÍÍÍÍÍ!
- NEM!
- De Bill… kérlek!
- Én is!
- Nem, lányok!
Veszivel csalódottan sóhajtunk.
- Kár…
- Pedig sütöttünk volna cserébe baclavát…
- Az a kedvenced, nem?
- És Nelly olyan finomat tud…
- Még te is azt mondtad h az én backlavám a legfinomabb a világon…
Bill erőtlenül felnyög.
- Na jó…
Veszivel örömujjongásban törünk ki.
- Éljen!!!!!!!!!!!!
- Hurrá!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
- De most melyik legyen? - teszi fel a kérdést Bill. Mi meg egyszerre kezdünk ordítani:
- Csipkerózssika!
- Hamupipőke!
- nem, én a Csipkerózsikát akarom! - ellenkeztem.
- Azt már 100szor láttad! Nézzük a Hamupipőkét!!!- nyávogta Bill fülébe Veszim… ha nem ő csinálná, biztos megölném… de nem is haragudtam rá, miközben Bill nyaka köré fonta két karját. Bill meg letaperolta a …..
Miért nem vagyok féltékeny? Érthetetlen….

10 perc múlva már mindannyian a Barbie és a hattyúk tava elött ültünk. Bill találta ki, hogy ne veszekedjünk. És érdekes módon… neki tetszett leginkább. Tátott szájjal nézte, és ha valaki meg mert mukkanni, haragosan pisszegett.

-Én már unom! – közöltem Billel békésen. - Kapcsoljuk ki!!!!!!!!!!!!
- MI?! Megőrültél? Pont most? Ez olyan izgi!!!!!! Most változott hattyúvá!
Veszivel egymásra tekintünk. Amolyan „ennek elmentek otthonról” nézéssel. Ekkor toppan be Tom, aki eddig nem volt itthon, lihegve…
- Bill! Bill… - lihegi a térdére támaszkodva. –Bi… Bill!
- Mi van?
- Stúdióba… most… pakolj… Nelly… Veszi… pakolni… stúdió… Sziri… stúdió… Norina… Veszim… stúdió… indulj… Bill… menni… most… busz… egy óra múlva…
- Mi van? - egyszerre mindenki. Tom felegyenesedik, és neki kezd.
- Most hívtak, hogy pakoljunk össze, mert stúdióba megyünk. Mindannyian. Vesziék is jönnek. Énekelni fognak az egyik számban.
Veszi erre fuldokló görcsöt kap.
- Hali! - jelenik meg a mi drága álmos fejű, kómás Norinánk.
Veszi erre: khkhrk(köhögéssel vegyített fuldoklás.)
- Mi a pálya?
Veszi erre: khkhrk.
- De izgi… miért?
Veszi erre: khkhrk.
- Aha… - motyogja Norina.
Veszi erre: khkhrk.
- A ti dolgotok… én alszom még egyet…
Veszi erre: khkhrk.
- Aha… hozzatok nekem valami helyes pasit… olyan rég smároltam egy jót… - Azzal eltűnik a lépcsőn. Veszi közben magához tér, és gyilkos tekinteteket lövell Tomra, akin látszik, hogy nyomban segítene Norina problémáján…
Nem értem mért vitáznak ilyeneken. Mindenki tudja, hogy szeretik egymást. Csak Tom… ő Tom. Ennyi.