Nagyon hiányzik Veszi. Persze Bill is… De azt már megszoktam. Veszivel nagyon rég voltunk távol egymástól… Először kimentünk Oroszországba, hogy elintézzük az Avery2 ügyes-bajos dolgait. Onnan haza… Veszi akkor találkozott először Tommal… aztán irány Spanyolország! Gyönyörű volt… onnan… onnan Németországba mentünk, hogy leforgassuk a Totgeliebt klippjét. Itt jött a képbe Norina. Aztán már csak az Avery2 forgatásánál jöttünk el Billéktől. 4 keserű hónapot töltöttünk nélkülük… Aztán újabb csekély egy hét velük… és most mindannyijuktól messze vagyok… Veszinek és Tomnak jó… ők most is együtt vannak… valami filmet forgatnak… Én meg pihenek itthon. Zseniális! De legalább van időm gondolkodni… Például Tomon. Nagyon sokat jár mostanában az eszemben. Nem mintha beleestem volna, de még ha nem is látszik… Nagyon közel kerültünk egymáshoz. Sosem venném el Veszitől, azt le kell szögeznem, de nem is tudnám… Beszéltem Tommal… Tudom mit érez Veszi iránt… "Van benne valami ami örökké csak arra sarkall, hogy harcoljak érte” „ nem tudom, de ha rámnéz… elveszem a tekintetében” „ tudom, hogy nem illik hozzám ez az egész, de elég csak ránéznem és…” „imádom!”. Szóval, nem kell félteni… de akkor is hiányzik. Ha valami bajom van vele tudtam leginkább megbeszélni… Veszin kívül… Bill olyan más… és hiányzik…

- ÁÁÁÁH!!!!!!! Veszíííííííííííí! - borulok Veszi nyakába, akit épp egy testőr cipelt be a nagymamámék kapuján. Most végre neki is van egy kis szabadideje, szóval itt pihenünk. Tök jó lesz! Gyorsan segítek Veszinek elpakolászni a cókmókját, aztán sprintelek vissza a kapuhoz, magammal rángatva őt is.
- Nelly? Hova akarsz menni?
- Hát sétálni! - Furcsán néz rám. - Mi a baj a sétával?
- Öh… Nelly? Mikor voltál utoljára kint?
- Hát… rég… csak ültem itt… szörnyű volt! Ki akarok szabadulni!
- De… Nelly… Ott kint egy csomó ember van…
- És?!
- Nelly… minket ott szétszednének…
- Ugyanmár! Miért? Gyere! - azzal kilököm a kapun. Elkeseredetten tiltakozna, ha hagynám… DE NEM HAGYOM! xD Pedig jobb lett volna, ha hallgatok rá… Épp, hogy befordulunk az első sarkon, két kislánnyal találjuk szemben magunkat. Amint meglátnak elkerekednek a szemeik. Az egyik sikítozni kezd. Ijedten nézek Veszire aki odarohan és befogja a kiscsaj száját.
- Naaa… hallgass el… kérlek!
A kiscsaj befogja, de még mindig vigyorog. Veszi elengedi.
- Kaphatunk egy autogrammot? - ugrik a nyakunkba a másik…
- Persze… - nyögöm ki. Odafirkantom egy papírra, hogy Sziri, és mennék tovább, de megjelenik még 3 csaj. Az egyik gyorsan telefonálni kezd. Veszi felnyög.
- Én szóltam!
Aztán hirtelen megjelenik egy kisbusz, egy halom ember négy tonnányi kamera… stb… és a fő! A média is! Na én kezdek bepánikolni. Veszi észnél van, előkapja a telóját és belediktálja a címet. 2 másodperc múlva már egy nagy és erős kar rángat ki a tömegből. Következő pillanatban már egy kocsiban ülök.
"Tehát megtörtént… eljutottunk odáig, hogy már az utcára sem mehetünk ki… bezártak!"