Tűz… mindenhol tűz! Izzó, szenvedélyes és kegyetlen. Füstje fojtogat, még a bőröd alá is beférkőzik. Kábultan nézel magad elé. Hol vagy? Aztán, amikor rádöbbensz… ijedten sikítanál! Fönnállsz az emelvényen egy oszlophoz kötözve. Előtted rengeteg ember, arcuk fehérre festve, csak a szemük, ajkaik vannak vörössel kihúzva. Mit akarnak? Mind énekelnek, körülötted, vészjóslóan kántálják ugyan azt a szöveget. A tömeg lassan kettéválik, és középen egy vastag ösvényt hagyva, táncolni kezd. Félelmetes, vad tánc ez. Addig mozognak, míg egy hatalmas vörös-fehér folttá olvadnak egybe. És ez a mámorító füst! Most mozgást látsz az ösvényről, amit eddig valamiért elkerültek. Sikerül ráfókuszálnod, és ijedten kívánod, bár ne láttad volna, ami ellőtted van. Egy tömbbé olvadt férfiak cipelnek egy hatalmas fa tálcaszerűséget… olyasmi, mint egy tutaj. És ezen az otromba tákolmányon fekszik Ő. Szebb mint valaha, bár arca falfehér. Ajkai vörösek, lágyhullámú idomait fehér lepel takarja. Nyakán, csuklóján, ami kilátszik, véres foltok. Néhol még a lepedő méretű anyag is véres. Rettegve nézed ahogy közeledik a tömeg. Kétoldalt fáklyatartók kísérik az ájult szépséget. A menetben ezután a dobosok következnek. Az ő arcukat fekete csuklya takarja. Egyre közelebb hozzák gyönyörű áldozatukat. Hiába akarod megmenteni, lehetetlen. Túl sokan vannak körülötted. Mostmár nagyon is jól látod az arcokat. Némelyik csak egyszerűen kárörvendően bámul rátok. Mások amúgy szép vonásain állati mohóság tükröződik. Már azt is észrevetted, hogy a táncolók mögött, ott, nagyon messze, fegyveres dögevők álnak. Ruhájuk rongyos, bőrük mocskos, sőt, néhol cafatokban le is vált a testükről. Szinte érzed a bűzüket, hallod a hörgésüket. Ezek mernek ránézni?! Hogy képzelik, hogy állati tekintetüket ráemelik?! Ki akarod menteni pillantásaik kereszttüzéből, de ekkor megáll a menet, leáll a tánc, csak a dob pereg tovább… a lányt melléd helyezik. Ott fekszik a lábaid előtt… a halálmadarak ordítani kezdenek, türelmetlenül dobálják fegyvereiket. A két fáklyás pedig közelebb lép. Meggyújtják alattatok a máglyát.

Bill Kaulitz ordítva ébredt fel Budapest egyik hotelében. Csurom víz volt, és rettenetesen feldúlt. Percekig nem is látott, nem is hallott semmit, annyira az álom hatása alatt állt. Aztán tisztult a kép. Tom ott ült mellette, ugyan olyan viharló tekintettel.

Ebben a percben egy lány, szintén Budapesten felsikított.
- Nelly, könyörgöm, hagyd abba! Hogy mesélhetsz ilyeneket? Azonnal hagyd abba!
Kornélia megszeppenve nézett remegő kezű barátnőjére. Vesz szemében könnyek ültek. Talán valóban túl messzire ment… igen, tudta, hogy a fantáziája most túlsodorta a határon. Önmaga is feszült volt, kapkodva vette a levegőt. Csak azt nem értette, hogy mi ütött belé.