Ott tomboltak a k�z�ns�g soraiban. Ott �lltak, t�l�k nem messze… k�t fi� �s k�t l�ny, akiket valami�rt �sszek�t�tt az �let �r�ja.
Az elej�n is meg volt m�r �r�lve a t�meg, de a k�zep�n�l elfajult a dolog. Teljes er�vel nyomtak neki a kordonnak, de csak engem. Veszi valahogy elt�nt mell�lem, messze sodorta a t�meg. Minden bizonnyal ijedten ki�ltottam volna ut�na, de csak leveg��rt kapkodni volt er�m. Egy-egy m�sodpercre elmos�dott el�ttem a sz�npad, m�g Bill is, aki �szrevette a bajt, �s most az�rt k�ny�rg�tt, hogy csillapodjunk m�r le. De a megvadult t�megnek m�r nem volt meg�ll�s. Mind a sz�npadra akartak jutni, magukkal sodorva a m�g �szn�l lev� n�h�ny menek�l�t. B�r l�dultak volna �k is az emelv�ny ir�ny�ba! Akkor nem fek�dn�nek most itt… holtan. Legt�bbj�k arc�t, test�t torzz� tapost�k. Igen, �ssze-vissza l�kd�st�k �ket, kegyetlen�l. Aki nem b�rt talpon maradni, annak v�ge volt. Nekem �ri�si szerencs�m volt. Feljutottam a sz�npadra, ahonnan k�zben a t�meg kiragadta Billt, �s ott �jultam el.

Amikor fel�bredtem, szinte nem eml�keztem semmire. Csak ezek a k�pek maradtak meg bennem, amiket az el�bb le�rtam. Mellettem… mellettem Tom fek�dt. Nem volt mag�n�l. Odam�sztam hozz�, hogy megpr�b�ljam felkelteni.
- Tom… Tom! – sz�longattam. Finoman megsimogattam az arc�t, de erre sem reag�lt. Megr�ngatni nem akartam, nehogy k�rt tegyek benne, �gy ink�bb k�r�ln�ztem. De azzal a lend�lettel le is hunytam a szemem. Ennyi fiatal l�ny! Mi t�rt�nt itt? A csarnok kihalt lett volna, ha nem fekszik ott az a t�bb sz�z halott a f�ld�n. K�ptelens�g, hogy mindj�kkel egy koncert v�gzett! – gondoltam. Meg kell tal�lnom Veszit!

Ugorjunk az id�ben, mert elegem van a depresszi�b�l! Veszi nem volt a sebes�ltek k�z�tt. Valahogy sikeresen hazajutott, miut�n a biztons�giak kimentett�k. Tom mellettem ugyan mag�hoz t�rt, de szinte azonnal el is vitt�k. Biztos valami komoly baja volt, mert mint egy �r�lt mutogatott r�m. Engem pedig Edit hazavitt. Sz�rnyen ki volt akadva a csarnokban t�rt�ntek miatt. �gy d�nt�tt, hogy elk�ld minket, gyerekeket, illetve Kurszit, Zorrit, Veszit �s engem a nagyn�njeihez nyaralni. Mi pedig mindj�rt kiugrunk a bugyinkb�l, �gy v�rjuk!

Amikor a kocsi befordult az elhagyatott f�ld�ton, �s el�tt�nk kirajzol�dott a lucfeny�kkel k�r�lvett h�z k�rvonalai, m�r kezdt�k sejteni, hogy valami szokatlan v�r r�nk. Az ezer�ves, rozoga, �mde hatalmas h�z verand�j�n egy fekete macska dorombolt. Az ajt� f�l�tt amulettek sora l�gott, mellette, pedig vagy 7 k�l�nb�z� m�ret� �st pihent.
- Fl�gos nagyn�nik… - s�gtam, Veszi f�l�be. V�laszk�pp vigyorgott.
- Nah, sziasztok, dr�g�im! – hallatszott a kocsi fel�l, �s mire megfordultunk, Edit, �s a kocsi messze j�rt. Felvont szem�ld�kkel n�zt�nk egym�sra.
- H�t… nem csod�lhatjuk, ha dilisek lesznek! – vont v�llat Veszi. – Elv�gre az � rokonaik!
Fej�vel Kurszi�k fel� b�k�tt. R�nevettem.