29. rész
Szirénke 2007.11.10. 21:48
Igen, tehát ott álltunk, az ősöreg ház elött, teljesen a hangulat hatása alatt. A környék kihalt, csak néhány madár csicsereg a fákon. Csönd van. Illetve… volt! Hirtelen ugyanis bezengi a tájat a Represent, Cuba. Veszi majdnem szívbajt kap, ijedten Zorrihoz bújik, mi meg Kurszánnal röhögőgörcsöt kapunk. - Táncolunk szenyoríta? – érdeklődik azzal a tipikus, őrjítő, Kurszános tekintetével. Felkacagok, és a kezem nyújtom neki. Megfogja, aztán azzal a lendülettel maga elé pördít. Nevetve mozogni kezdek. - Ezt a koreográfiát nyomjuk le! – kérem. - Ok, Nellybaba! Megismétlem az előző lépéseket, Kurszán pedig a csípőmre csúsztatja a kezét. Ujból megpördít, ezúttal háttal kerülök neki. Teljesen hozzámsimul, a kezei össze-vissza csúszkálnak a testemen. Ilyenkor más mint a hétköznapi életben. Én is az vagyok. Most elfelejtünk minden apróságot. Csak mi vagyunk, ketten, a tánc és a zene. Hirtelen megint szemben mozgok vele. Az arca csak miliméterekre az enyémtől… a karjaim a nyaka köré fonódva. Azt szeretem benne, hogy a táncban is, az életben is, van tartása. Ő vezet. A hátamon érzem biztos kezeit, és hátra hajolok. Halk füttyentéssel jutalmaz. Már vége is a zenének… de kár! Elválunk egymástól, mint ágtól a levél… xD Azonban a dallam előröl kezdődik, és azzal a lendülettel nyílik az ajtó és két ősz hajú asszony táncikál ki rajta. Kezükben pezsgős pohár, karjukon tömérdek karkötő, blúzuk hanyagul megkötve, szoknyájuk fodrai a földet verdesik. Egyáltalán nem tűnik fel nekik a jelenlétünk. És… hoppá! Ezek nincsenek is egyedül! Két öregúr bukkan elő mögöttük. Komolyan olyan meghökkentő látványt nyújtanak, hogy eltátom a szám. Vidáman elkapják a hölgyikéket és jó alaposan megpörgetik őket. - Jézus… - nyögi mellettem Veszi. – Ez komoly? Magamhoz térek és becsukom a szám. Tulajdonképp… nem is csinálják rosszul… de… IDE jöttünk mi??? Igen… ide. Ehez a két borzashajú boszorkához… remélem kedvesek… nagyon remélem! Hirtelen az egyikőjük elrikkantja magát: - Nolly, Bence, Levi, Geri! Gyertek ti is! Az ajtóban feltűnik három félmesztelen srác, meg egy kiscsaj, aki kb úgy néz ki, mint valami cigánylány. De akkor is… volt benne valami… Még női szemmel is észrevettem, hogy igen formás darab. Nah, mostantól még vigyáznunk is kell két kanunkra…
|