Bill álmodott.
Ott álltak fent a tetőn. A tető szélén, a gerenda vastag korláton. Ő lentről nézte őket. Hatalmas tömeg gyűlt össze alattuk. Amikor megállt a kisbusz, még dühös volt, és csak az járt az eszében hogy elkésnek. De most… elmúlt a harag, eltűnt minden, a lelkében pedig csak a gyönyörűség maradt, ahogy a lányok táncát nézte. Képtelen volt elhinni, hogy ezek a lányok egyszerű emberek. Két embernek nem lehet ilyen tiszta lelke! Már pedig abban nem kételkedett, hogy a táncuk a lelküket tükrözi. Összetartoztak ők ketten. Minden lépésük tökéletes összhangban, minden mozdulatuk jelképe egymáshoz való kötődésüknek. Néha egymás kezét fogták, máskor csak az ujjaik hegye ért össze… Majd egy piruett újra elsodorta őket egymástól. Minden ugrásuk, légies mozdulatuk azt juttatta Bill eszébe, hogy angyalokkal van dolga. Mások biztos egyensúlyukat vesztik a vékony korláton. Ők azonban meg sem billentek, egyetlen lépésüket sem vétették. És akkor… Bill fülét megérintette a dallam amit ők ketten énekeltek. Csak néhány mondat foszlányt értett meg belőle. „ szükségem lett volna rád… „ „ mért hazudtál? „… „ azt mondtad segítesz ha hívlak”
Úgy érezte, ez neki szól, oda kell mennie! Tudta, hogy Tom ott áll mögötte, és a fejében ugyan ezek a gondolatok járnak. És azt s tudta, hogyha most megindul, felismerik. Vagy ha felmegy, a lányok esetleg leugranak… de meghallotta… csak pár szó…” Rette mich!” aztán: „Hörst du mich nicht…” akkor már nem érdekelte semmi, és elindult. Rohant, ahogy a lába bírta. Tom pedig mögötte.

Hirtelen az álomkép új helyszínre ugrott. Bill a földön fekszik, mellette a banda. Mind eszméletlenek. Az a lány pedig ott áll felettük. A háta mögött egy ismeretlen fiú áll, kb. annyi idős mint Billék, nagyjából olyan magas is, sőt, testfelépítésre is hasonló. Beszél a lányhoz, aki szomorúan, szinte remény vesztve a holdat figyeli.
- Engedd el őket! Meg kell halniuk! Neked mellettem a helyed… te is tudod.
Billnek valahonnan ismerősek voltak ezek a mondatok.
A lány belemosolygott a sötétbe.
- Nincs igazad Kurszán.
A Kurszánnak nevezett személy szintén elmosolyodott és kéjes pillantást vetett a lány arcára. Bill ebben a pillanatban legszívesebben nekiugrott volna.

Ismét ugrott a kép. És Bill most azt látta ahogy a lány egy ló hátán vágtat az erdőben, körülötte farkasok. Először megijedt, de aztán rájött hogy a farkasok a lány alattvalói. A védelméért vannak itt. Aztán valaki megfogta a vállát. Bill hatalmasat ugrott ijedtében. Egy öregember állt mögötte. Vak volt. A szeme helyén fekete szemgolyók.
- Vigyázz! Palanhilion úrnő itt jár! Bill értetlenül nézte, rettegéssel, undorral.
- Palanhiliont a pokol is magáénak akarja - hajolt hozzá közel az öreg. - Pedig mindenki angyalnak hiszi…
Bill döbbenten a fehérruhás lányra nézett. Valóban angyalnak tetszett…
- Húzd meg magad, fiú! – utasította az ember. - És meg se próbálj elszökni! Most a fogságukban vagy…

Eközben, egy hotelszobában Tom Kaulitz minden erejével azon volt, hogy felébressze a testvérét. Eredménytelenül.