Bill m�g mindig az erd� s�t�tj�ben rejt�z�tt. Palanhiliont n�zte. Az volt a furcsa, hogy mik�zben az angyalszer� l�ny teljes gyorsas�ggal v�gtatott, Bill ott maradt mellette, pedig egyhelyben �llt. M�gsem maradt le.
Palanhilion gy�ny�r� l�tv�nyt ny�jtott a holdf�nyben. Hossz�, feh�r k�penye lobogott ut�na, finom von�sait gy�ngyh�zf�ny igyekezett m�g szebb� var�zsolni.

A k�p ugrott �s Bill megint a f�ld�n fek�dt, k�r�l�tte a t�bbiek, felett�k a l�ny. A Kursz�nnak nevezett fi� azonban most nem m�g�tte �llt, hanem t�le n�h�ny m�terre, vele szemben. Az eg�sz szitu�ci� azt sugallta, egym�s ellen fordultak.
Kursz�n balj�san mozdulatlanul �llt. Azt�n az egyik pillanatr�l a m�sikra ugrott egyett, fekete f�stbe vonva mag�t. Ne �rts�tek f�lre. Nem t�nt el, Bill tov�bbra is ugyan�gy l�tta, mint eddig, csup�n valami k�l�nleges er� h�mp�lyg�tt k�r�l�tte fekete f�st form�j�ban. Nem lehet m�shogy fogalmazni. Maga volt a nyers energia.
- Nem akartalak b�ntani – mondta. Erre a l�ny is lehunyta a szem�t, �s � is �rasztani kezdte mag�b�l ezt a furcsa er�t. Halv�nyk�k f�ny form�j�ban.
- Ha azokat b�ntod, akik fontosak nekem, az is b�ntalom.
- Korn�lia, a francba m�r! Mi�rt tartasz ki mellett�k ennyire?
- Mert olyasmit �rzek amit te soha. Szeretem �ket.
- Ezek ostoba f�ldi fi�k!
- Mi�rt, TE ki vagy?
- Gy�l�l�m hogy ilyen makacs vagy!
- Kellemetlen…
- Igen. �s az is az lesz, ha valaki olyannak esik baja, akit innen nem tudsz megv�deni… 
A l�ny megh�kkent.
- Te meg mir�l besz�lsz?
- Mondd valamit az hogy Engel?
Korn�lia olyan hirtelen lobbant l�ngra, hogy Bill ilyedten �sszer�ndult a f�ld�n. A l�ny sz� szerint �gett, ugyan azzal a k�k f�nnyel mint eddig, hab�r j�l l�that�an nem f�jt neki. Az eg�sz k�rny�ket bevil�g�tva, hatalmas sz�lt kavarva jelezte hogy milyen d�h�s.
- HOZZ� NE MERJ �RNI A N�V�REMHEZ! - ki�ltotta.
- Mi�rt ne? – hangzott a g�nyos k�rd�s.
- Mert meg�llek! - sziszegte erre m�r a l�ny.
- Nem tenn�d. Te nem vagy gyilkos.
- K�nnyen az lehetek.
- Ugyan m�r. Sokkal egyszer�bb volna visszat�rni a val� vil�gba. Mi�rt nem teszed? Ezek csak �lomk�pek! Ott viszont Engelt is megmentheted!
- �s te mi�rt akarod, hogy visszamenjek?!
- Mert ott Bill nincs a k�zeledben. N�ma cs�nd.
- �h�. Teh�t ez�rt nem m�sz vissza?
- Nem… - s�gta a l�ny. – A Farkas nem engedi.
- Ne nevettess! Mi�ta parancsol neked b�rki is?
Korn�lia elford�totta a fej�t.
- J�l van. Ha ennyire maradni akarsz, maradj. De �n most megl�togatom Engelt!
- NE!
- Nocsak...
- J�, vissza megyek. Csak v�rd meg, hogy kihozzam az erd�b�l!
Kursz�n s�hajtott.
- Rendben. De sietned kell.
Korn�lia megvet�en felhorkant.
- Te ne ir�ny�tgass!
- Igaz… bocs�natodat kell k�rjem… hogy is lehettem olyan mer�sz, hogy egy�ltal�n MEGSZ�L�TOTTAM az �r�k �rn�t…

Egy pillant�s sem telt bel�, �s Bill megint az erd�ben �llt. A farkasok most k�r�l�tte. El�tte pedig Korn�lia-Palanhilion. Bill m�r nem tudta ki is a l�ny.
- El kell innen menned – k�z�lte szomor�an.
- Hova? Hova menjek? – Bill megr�m�lt, el sem b�rta k�pzelni, hogy most mi lesz vele. - Hova menjek?
A l�ny lehajtotta a fej�t.
Erre a farkasok morogni kezdtek.
- Kapj�tok el – s�gta nekik Palanhilion. Bill r�m�lte l�pett h�tra. A farkasok hirtelen nekiugrottak. Bill futott, futott, menek�lt, ahogy a l�ba b�rta. M�r majdnem utol�rt�k…

- TOM!!!
- Bill? Bill! V�gre fel�bredt�l!
Bill lihegett, �s sz�d�lt…

- Tess�k, Korn�lia! Ahogy �hajtottad! �me a gerenda!
- K�szi!
- Nem �rtem… t�l egyszer� volt a f�ld�n t�ncolni?
- Pontosan.
Mindannyian a kertben �lltunk, v�rtuk Engelt, �s k�zben az �jonnan szerzett gerend�t figyelt�k. Val�ban �gy �rzetem, kih�v�s kell. Valami, ami lek�t. Az �nekl�s erre t�k�letes lett volna, de az Billre eml�keztetett. M�r pedig �pp �t, �s a r�m�lmomat akartam kiz�rni a fejemb�l.
- Teh�t… akkor most arra kellet a gerenda, hogy ne unatkozz?
- Nem - r�ztam a fejem. – Az egyens�ly�rz�kem fejleszt�s�re.
- Ohh.
- Na, �s Engel mikor �rkezik meg?
- K�b� egy �ra m�lva, mint ahogy azt m�r hatszor mondtam. - �h�mm… �s t�nyleg hozz� k�lt�z�l?
- Egy id�re biztosan. Sz�ks�gem van r�!
- De mihez fogsz kezdeni N�metorsz�gban?
- Mi�rt? Itt mihez tudok kezdeni? – m�rtem v�gig g�nyosan a k�rny�ket.
- J�… ez igaz… de… hi�nyozni fogsz!
- Tudom Veszi! Te is nekem. De most… kell egy kis k�rnyezetv�ltoz�s.
- Te tudod…
- Ez �gy igaz.
- �n nem sz�lok bele…
- Helyes.
Nem voltam hajland� t�rgyalni a dologr�l, ugyanis t�k�letesen biztos voltam benne, hogy a n�v�remn�l megint minden rendben lesz. Az a kis apr�s�g, hogy N�metorsz�g a TH haz�ja, fel se mer�lt bennem.