- J� reggelt! - k�sz�nt r�m Tom. Engel is feln�zett a t�ny�rj�b�l.
- Szia hugi!
- Sziasztok! – k�sz�ntem, �s mindkett�nek nyomtam egy puszit az arc�ra. – Koffein?
- Tess�k! – Azzal m�r ki is voltam szolg�lva. K�nyelmesen helyet foglaltam az egyik sz�ken. Ekkor �rkezett Bill.
- Engel, Tom! J� reggelt! - Azzal r�m sem n�zve le�lt az egyik szemk�zti t�ny�r mell�.
Engel r�gt�n l�tta, hogy pillanatokon bel�l robbanok. B�r m�g �n magam sem tudtam, hogy ink�bb le�v�ltsem a fej�t, vagy s�rva fakadjak.
A k�nos cs�ndet Tom t�rte meg.
- Ti nem akarn�tok esetleg kib�k�lni?
- Nem – t�j�koztatta Bill.
- Ezzel kiv�telesen egyet �rtek. Nem tudunk kib�k�lni. Azok szoktak „kib�k�lni” akik egyszer j�ban voltak, majd valamelyik olyat tett, ami�rt a m�siknak oka van haragudni. De k�pesek legy�zni ezt, �s �jra felh�tlen a kapcsolatuk. �n Billel sosem voltam j�ban, mivel nem is ismerem. Nem �rtottam neki, ok n�lk�l haragszik. Teh�t nem megfelel�ek a felt�telek.
Hal�l higgadtan besz�ltem, b�r meg kell vallani hidegebb hangom m�g sosem volt…
- NINCS OKOM HARAGUDNI? - Bill felbor�totta a t�ny�rj�t, �s les�p�rte a pohar�t az asztalr�l, ahogy felpattant. Teljesen led�bbentem. Engel�k szint�n.
- Nincs. Honnan lenne? M�g nem is tal�lkoztunk!
Bill �sszesz�k�tett szemekkel n�zett r�m.
- Biztos �n akartalak farkasokkal meg�letni… - sziszegte. Amit mondott pofonk�nt csattant rajtam. A r�m�lmom… �reztem, hogy sz�d�lni kezdek, de ezt igyekeztem titkolni.
- Te nem vagy �p - k�z�ltem. –De azt t�nyleg nem tudom, mir�l besz�lsz. Biztos csak rosszat �lmodt�l.
Bill keser�en felnevetett.
- Pontosan. Rosszat �lmodtam. �s �pp ez�rt most legsz�vesebben felpofozn�lak.
A konyh�ban megfagyott a leveg�. Iszony� d�h�s voltam. De legink�bb f�jdalmat �reztem… Sz� n�lk�l fel�lltam az asztalt�l, �s fak�pn�l hagytam Billt. T�ntet�leg lassan s�t�ltam fel, felszegett fejjel. Amikor fel�rtem �reztem, hogy elegem van. Magamra csavartam a feh�r muszlin k�nt�s�met, �s kit�rtam az erk�ly ajt�t. A DVD-be beraktam az Evanescence Going under-t, �s maxra csavartam a hanger�t. Mire visszat�rtem az erk�lyre, m�r esett az es�… Egy�tt �nekeltem Amy Lee-vel… Im�dtam a hatalmas erk�lyt, ahol �lvezhettem az es�t, a vihart. Ez mindig megnyugtat. M�r vill�mlott is, a sz�l t�pte a ruh�mat, �n m�gis egyhelyben �lltam, �s csak meredtem a t�volba, amib�l nem is lehetett l�tni semmit a s�r� es�cseppek miatt. V�gre kieresztettem a hangom, amit az�ta nem tettem, hogy… hogy azt �lmodtam.
A k�vetkez� sz�m az Everybody�s Fool volt. A fel�n�l m�r �ml�ttek a k�nnyeim, de nem �rdekelt, folytattam.

- Csssst!
- Mi bajod Bill?
- Azt mondtam fogd be!
Engel �s Tom cs�ndben egym�sra pillantottak. Nem b�rt�k mire v�lni Bill idegess�g�t, lobban�kony hangulat�t.
- Nem hallj�tok? - Bill idegesen tekintett f�lfel�. Engel�k hallgat�zni kezdtek. – NEM HALLJ�TOK??? – Bill m�r szinte k�ts�gbeesett. – Istenem, �n meg�r�ltem! – k�ts�gbeesetten Tomhoz rohant, megragadta a b�tyja fels�j�nek nyak�t, �s �gy suttogta. – Meg�r�ltem… m�r nem csak az �lmaimban l�tom… Tom! MEG�R�LTEM!
Tom h�tr�lt egy l�p�st, annyira megrettent az �ccs�t�l.
- Bill…
De Bill nem figyelt, szint verg�d�tt Tom ruh�j�t szorongatva. Engelnek el�g l�lekjelenl�te volt hozz�, hogy megragadja Billt, �s felr�ncig�lja a l�pcs�n. Kiv�gta Korn�lia ajtaj�t, �s szab�lyosan bel�kte rajta az �nekest. Azt�n se sz� se besz�d, a d�bbent huga takintet�t�l kis�rve kih�zta a kulcsot a z�rb�l, k�v�lr�l r�ford�totta, �s elt�nt.
Bill m�g mindig a f�ld�n fek�dt, f�l�ben a f�ld�nt�li hanggal, pont ott ahol Engel hagyta. Ott vonaglott, �s k�zben zokogott.

Rettegve figyeltem hisz m�g sosem l�ttam s�rni, f�leg nem �gy… olyan kiszolg�ltatott volt, pedig �n gy�l�l�m ha egy sr�c ilyen. Most m�gis seg�teni akartam neki. Odarohantam hozz�, �s az �lembe vontam.
- Csssst! Bill… semmi baj! Bill! Itt vagyok! Nyugodj meg!
Simogatni kezdtem a haj�t, �s halkan �nekeltem neki. B�r �n nem tudhattam, de �pp ez a hang, ami most �gy megnyugtatta, �pp ez a hang okozta az el�bbi roham�t. Azt hitte meg�r�lt, hogy tal�n k�pzel�dik, hogy �n nem is olyan vagyok, amilyennek l�t, hogy ez a hang az �lmaib�l k�s�rti �t. �r�knak t�n� percek m�lva megnyugodott. A kezem ut�n ny�lt, �s olyan er�sen szor�totta, hogy szinte f�jt.
- Mostm�r minden rendben lesz, j�? – k�rdeztem.
Bill finoman b�lintott, mik�zben le sem vette a szem�t az arcomr�l.
- Ha t�bbet nem b�ntasz…
- B�ntalak? Bill! Sosem b�ntottalak volna t�ged!
- Megv�desz t�le?
- Kit�l?
- H�t… a… a Farkast�l.
- Meg – ny�gtem ki nagy sok�ra. - J�… - mondta, mint egy k�t�ves. Nagyon �des volt. – �n is megv�delek Kursz�nt�l.
Na itt m�r t�nyleg k�pni nyelni nem tudtam. V�g�l a hatalmas �rzelem monszunb�l, ami bennem d�lt, el��stam a legfontosabbat. A h�l�t. Annyira j�l esett ezeket a szavakat hallani Billt�l. �s mint aki tet�zni akarja, m�g hozz�tette:
- Nem hagyom, hogy b�rki is b�ntson t�ged.
Hossz� ideig csak hallgattam, �s mosolyogtam.
- K�sz�n�m!