Akármit is ígértem Billnek, nem bírtam megállni. Már az ágyban, mellette feküdve, felé fordultam, és percekig gyönyörködtem benne. Fogalmam sincs mi ütött belém, de képtelen voltam levenni róla a szemem. Az arcát finoman megvilágította a beszűrődő holdfény, minden vonását még tovább szépítve. Finoman kisöpörtem a szeméből egy odalógó fekete tincset, de a kezem véletlenül az arcán felejtettem. Olyan tökéletesnek tűnt… a szeme, a szája, a nyaka… mindene. Nem bírtam tovább, fölé hajoltam, és egy apró puszit leheltem az arcára. Aztán még egyet a szája sarkára… a szájára… nem csókoltam meg, csak vártam, hogy felébredjen, hogy rám nézzen… Az a barna szempár csak nem akart kinyílni, így visszahajoltam hozzá. Legnagyobb meglepetésemre Bill még fél úton elkapott, egyik kezével megmarkolta a nyakamban lógó ezüstláncot, és így húzott magához. Nagyon finoman csókolt meg, lágyan, kedvesen… ugyan akkor mégis hatalmas élvezettel. A szabadon maradt keze vándorútra indult a hátamon, a felsőm alatt, és én éreztem, hogy eddig ismeretlen gyengeség lesz úrrá rajtam. Bill fordított rajtunk egyet, így most én feküdtem alatta. Mélyen a szemembe nézett, és én abban a percben elvesztem. Elvesztem a tekintetében, a karjai közt, és nem éreztem már mást csak a mindent elsöprő vágyat az érintései után. Meg is kaptam amit akartam, bár egész máshogy, mint ahogy számítottam rá. Bill minden apró mozdulata, gyengéd érintése éreztette velem, hogy a mai éjszaka nem pusztán a szexről szól. Nem. Bill kényeztetni akart, olyasfajta örömöt szerezni nekem, amit még senkinek nem adott. Meg akarta mutatni, hogy szeret engem. Hogy aztán ott aludjak el vele, a védelmező karjaiban.

Reggeliztünk épp. Illetve Bill és én ettünk, Engel enni AKART, Tomnak pedig esze ágában sem volt bármi, ehez hasonló. Nyálcsorgatva figyelte Engelt, leste minden óhaját, és két másodpercenként sóhajtozott. Engelt látszólag egy kicsit kezdte idegesíteni a dolog, pedig direkt csinálta. Mert, ugye, ha nem akarom, hogy a jelenlévő hímek megkergüljenek, nyílván nem mászkálok egy szál fehérneműben a lakásban. Engel azonban előszeretettel hozta az ikrek tudomására, hogy milyen jó csaj, és hogy még egy ilyet nem találhat az se, aki nagyítóval keresi. Tökéletes lábikói voltak, formás popsija, karcsú dereka… egyszóval minden meg volt benne, ami csak kell. Néha kicsit irigykedtem rá. Jó, állítólag én se vagyok egy rémség, (ha nem vesztem volna össze Veszivel most biztos bizonygatná, hogy szép vagyok, de összevesztem, szóval…  ), de Engelnek, mindig is úgy gondoltam, sosem érhetek a nyomába. Épp ezért, egy csöppet zavart, hogy Bill is igen erősen méregeti drága nővérkémet. Persze nem foglalkoztam sokáig a dologgal, ugyan is, sosem voltam féltékeny típus. Pláne Engelre.
Drága nővérkém egy idő után felpattant az asztaltól, és indult volna fölfelé. Tom szintén fel ugrott, és úgy követte Engelt, mint egy kiéhezett kankutya.
- Tom! - szóltam rá. – Maradsz!
Tom megrázkódott a gondolattól, hogy két percig külön kell lennie a lépcsőn libegő formás kis lánytesttől, és tovább indult.
- Azt mondtam lábhoz! – Tom pedig, mint valami jó kiskutya, csalódottan Engel után nézve, visszamászott az asztalhoz. – Ülsz! – szóltam rá, mivel még mindig egyhelyben ácsorgott.
- Bizony, Tom, te csak maradj itt! Majd én felmegyek Engelhez… - vigyorogta Bill, és már tolta hátra a székét amikor találkozott a pillantásunk. - Öh… mert gondolom nem tud egyedül bepakolni…
Az égre emeltem a tekintetem.
- Fiúk, Engelnek fél órája maradt arra, hogy összekészüljön. Hagyjátok végre békén!
- A nőm elmegy! – nyögte elkeseredetten Tom.
- Mi az hogy a nőd? Tudtommal csak a lakótársad.
Ugyanis Engel és az ikrek onnan ismerik egymást, hogy David, aki Engel régi haverja, hozzáköltöztette a fiúkat a rajongók elől.
Tom hápogva néz rám.
- Igenis a nőm! – csap végül az asztalra. – És most elmegy… Hogy vigyázzak így rá? Ki tudja mi fog történni vele?
Bill kaján mosollyal vetett Tomra egy pillantást.
- Ne aggódj! Majd ÉN VIGYÁZOK rá!
Tom erre félrenyelte a kávéját.
- Ha hozzá érsz…! - sziszegte.
- Akkor?
- Akkor lefekszem Kornéliával bosszúból! – vigyorodott el. Erre Billnek fagyott arcára a mosoly.
- Azt próbáld….
- Fincsi kis bosszú lenne!
Én közben halál unatkoztam, így inkább úgy döntöttem felmászom msn—re. Úgyse beszéltem már a barátaimmal, legalább négy éve.