- Tom, hagyd abba!
- Micsodát? - nyögi a rasztás elhaló hangon.
- Azt, hogy üveges tekintettel bámulsz a semmibe, egy párnát szorongatva! Mint egy halott! És ha még egyszer felnyögsz, hogy: hol vagy Engel? Én esküszöm… TOM!!! ÉPP MOST SZÓLTAM!
- Dehát úgy hiányzik! - nyávogja az.

- Ó, baby, nézze csak! Erre a ruhára gondoltam? Ugye jól állna neki?
- Szerintem inkább a kéket!
- Kéket?! Ide tűz kell és szenvedély! Kéket!!!
- Elisabetth, szörnyű ez a smink! Istenem, ki alkalmazta magát?
- Rebeka, kapcsolljon légkondit, még leizzadnak a moddelleim!
- Jézusom, ki kell cserélnem a vakut! Ilyen fény viszonyokat!
Engel mindezt csöndben tűri. Igazi profi, nem hagyja felizgatni magát.
- Minden ok? – néz rá mégis aggódva Bill.
- Persze! – mosolyodik el Engel. Bill elcsöndesedik, és kutatni kezdi a lány arcát. Szebb mint valaha. Vörösre festett ajkaira rá száll egy apró tollpihe. Nyilván az egyik széttépett párnából való, még az előző díszletből. Bill finoman felemelte a kezét, és lesöpörte onnan… Egy pillanat erejéig rabul tartotta Engel pillantását, csak azután fordult vissza ismét a sminkeséhez. Engel kővé dermedten ült a helyén. Túl nagyot dobbant a szíve…

- Gyere Tom!
- Hova? Engelhez?
- Nem, Rómeó! Bulizni megyünk. - Nincs kedvem.
- Jó, akkor csak találkozunk pár haverommal.
- Haveroddal? Mióta vannak itt Németországban haverjaid?
- Amióta csak az eszemet tudom.
- Nem is jártál még itt!
- Vagy de, csak te nem tudsz róla.
- Nem megyek.
- De jössz!
- Nem.
- De.
- Nem.
- De.
- Engel nélkül nincs kedvem.
- Senki ne kérdezte, hogy van-e kedved. Azt mondtam, megyünk, te, pedig ugrasz. Na, gyerünk!
- De…
- Nincs de!
- Neked nem hiányzik Bill? Elvégre lefeküdtél vele. És nem hiszem, hogy csak poénból.
Összevontam a szemöldököm.
- Honnan tudod?
- Az ikrem.
- Aha…

- EZEK a haverjaid?
- Aha – mosolygom, majd… - Jaj neee…
- Most meg mi van?
- Látod azt a két srácot?
- Meiket?
- Akik egyformák.
- Aaaa… aha. Két pár egyforma srácot is látok.
- Kettőt?! - rémüldözök.
- Igen. Kikről van szó?
- Akik táncolnak.
- Fogom bébi, lökjed.
- Az exeim.
- Igen?
- Aha… őszintén szólva… hm… nem vágyom túlzottan a társaságukra…
Tom azonban már kezdett élénkülni, minden bizonnyal, mert meglátta a táncoló bigéket. Persze most oda se ment hozzájuk. Lazán felmérte a terepet, és ennyit mondott:
- Egyik sincs feleolyan szexy, mint Engel – Azzal kézenragadott, és elkezdett behúzni a tömegbe.
- Jézus… - súgtam elhaló hangon. – Tom bújtass el!
- Mi van már megint? – nézett körbe, majd meglátta a közeledő fiúkat. – Nyugi, ez a másik ikerpár.
- Ehh… - nyögtem ki. - Tudom.
- Mi van velük is jártál? – nevette el magát. Nem válaszoltam. Tom egy idő után hátrafordult és hitetlenkedve rám nézett.
- EZ KOMOLY?
- Hát…
Ekkor felharsant Koppány jellemző hangja, amibe a hideg is kiráz… komolyan, még akkor is elolvadok ha beszél.
- Nézd, Ted, az ott nem a mi imádott Kornéliánk?
- Tom segíts! - súgtam. Tom válaszul megszorította a kezem, és átkarolta a derekamat. A két srác addigra már mellettünk állt.
- Hello… - köszöntem rájuk.
- Szeva cica! Adj egy csókot!
- Én is… kér… kérek… - magyarázta Ted miközben erősen csuklott.
- Hé, fiúk, nem látjátok, hogy velem van? – érdeklődte Tom olyan tipikus macsó hangon.
- Őt se zavarja, hidd el! - nevetett fel Koppány. – Igaz cica? Az se zavart, amikor kettőnkkel jártál egyszerre.
Tom érdeklődve rám pillantott, de én kerültem a tekintetét. Koppány eközben majdnem felfalt a szemeivel.
Érdekes, de ez visszazökkentett önmagamba.
- Bocs, édes, élveztem az életet, megtehettem, az, hogy te nem csinálod a te bajod, majd nézhetsz vén korodban, ha már senkinek nem kellesz.
- Jé, visszatért az én felvágott nyelvű babám! - vigyorodott el Ted. És vele egyszerre egy másik hangot is hallottam:
- Ilyen csípős nyelve csak Kornéliának lehet! Hál istenek smárolni is tud vele rendesen!
Tom kezdett ideges lenni.
- Gyere édes! - húztam magam után. - Menjünk táncolni! –kértem egy kacér pillantás kíséretében.
- TÁNCOLNI? EZZEL? Ugyan bébi, inkább velem gyere!
Rávigyorogtam, de azért makacsul húztam magam után Tomot. 
Még hallottam, ahogy a srácok benyögik:
- Gyerünk, táncoljuk le a srácot! Azt hiszi, csak úgy táncolhat Kornéliával…
Reméltem, hogy Tom ezt már nem hallotta, de egy pillantással jelezte, hogy de, igenis. És kíváncsi mért van ez.
- Tom? - hajoltam hozzá közel, két taktus közt. – Műsorozhatunk egy cseppet?
Tom felvonta a szemöldökét. Én pedig belekezdtem a műsorba. Nem akartam semmit Tomtól, tudván Engel szereti, és azzal is tisztában voltam, hogy Tom figyel, mikor kell megálljt mondania… Így dupla kihívást jelentett. De sebaj. Hiába, nem tartozom a nagymenők közé, ha táncról van szó, a suli bikái mindig is körém gyűltek. Tom meglehetősen hamar kapcsolt, átvette a ritmusomat. Nem is gondoltam, hogy ilyen jól megy majd neki. A szám végére egészen eggyé váltunk, együtt lüktettünk… Tom ugyan már kezdett fáradni, de minden igyekezetemmel azon voltam, hogy a mozgásomtól felébredjen. Azonban egyszercsak éreztem, hogy már más keze nyúl a derekam után. Egy pördülés.
- Tűnj el Koppány!- mosolyogtam bájosan.
- Te csak táncolj! - vigyorgott vissza. Aztán már nyomta is a hip-hop-ot, mint akit felhúztak. Állati jól csinálta. Felhúzott, elérte, hogy én is megmutassam mit tudok. Tom a közelben állva, egy szőke csaj mellől figyelte a csípőm mozgását, nyakam, derekam hullámzását. Majd visszasodródott mellém. Kapva kaptam az alkalmon és elkaptam a felsőjét.
- Hol jártál báránykám? - kérdeztem, magamhoz húzva. Válaszul vigyorgott egyet.
- Gondoltam kipróbálom a szőkét is. Te jobb vagy.
Vége lett a számnak, és mi pihegve álltunk meg egymás mellett. Normális esetben most jött volna a csók, de nekünk ilyesmi eszünkbe sem jutott. Összenevettünk, majd elindultunk kifelé. Már láttam a kijáratot, amikor Adam, és bandája megállítottak minket. Rögtön sarkon fordultam. Jól gondoltam, Koppány ott állt mögöttünk.
Egy másodpercig csak nézett ránk, majd elvigyorodott.
- Jól van, haver! - Azzal lepacsizott Tommal. – Üdv a bandában!
Tom bizonytalanul nézett rá. Bíztatóan bólintottam. Erre öntelten mosolyra húzta a száját.
- Kösz – lökte be. - Amúgy zsír a sapid!
A két srácon ugyanis ugyan olyan fejfedő díszelgett.
- Ja, a spanom nyúlta – Aztán hozzám fordult. - Cica, nézd csak ki van a rúdnál!
- NOLLI!
- Jaja. Jó kis bige.
- Vigyáztok Tomra, amíg odamegyek? – érdeklődtem.
- Vigyáz ő magára, kóser arc.
- Jó… lehetőleg békén is hagyjátok?
- Hiszen mondtam! Már ő is a bandába tartozik.
Ezzel pedig nem szoktak viccelni, így elrobogtam a pulthoz.
- Hy, te szexistennő! – kaptam el a csaj vállát. Nolli egy percre abbahagyta a rázást, hogy végigmérjen.
- NELLY!
- Nolli!
Azzal lenyomtam neki egy szájracuppot. Nálunk ez szokás, nem kell rajta meglepődni, azért még minden oké.
- Táncolsz velem?
- Naná, édes! Csak vigyázz, nehogy letépjem rólad a ruhát!
- Már néztem ki volt az előbb, aki úgy táncolt… gondolhattam volna… - vigyorogta Nollim.
Azzal újra nekiálltunk vonaglani…