- Ezt direkt csináltad, ugye?!
- NE ORDIBÁLLJ!
- TE MEG VÁLASZOLJ!
- MIRE TE SZERENCSÉTLEN?!
- DIREKT CSINÁLTAD?!
- MIT?!
- DIREKT AKARTÁL BULIZNI MENNI! BOSSZÚBÓL! HOGY AZ UJJAD KÖRÉ CSAVARHASD TOMOT, ÉS ÉN NE SZÓLHASSAK EGY SZÓT SE!
- SZÓLHATTÁL VOLNA!
- AKKOR TE RÖGTÖN KITÁLALSZ NEKI! ÉS AZ ÚGY JÖTT VOLNA KI, MINT HA ÉN TITKOLÓZNÉK ELŐTTE!
- TE NEM VAGY NORMÁLIS!
- ÉN LEGALÁBB NEM VAGYOK….
- MI?! – kelek ki magamból. - MI NEM VAGY TE???
- Felejtsd el! - halkul el Engel. –De nem hittem volna, hogy tényleg bosszút állsz!
- Nem álltam bosszút. Csak őszinte voltam, ahogy te is. Tommal minden nap táncoltunk. Gondoltam nézzd meg te, hogy milyen az, mellesleg köztünk nem történt semmi. Te is tudod, hogy nem nyúlnék Tomhoz!
- Most bűtudatot akarsz kelteni bennem?!
- Dehogy! Csupán védekezem a támadásaiddal szemben…BILL!
Bill ugyanis ebben a percben legurult a lépcsőn, és vérző orral igyekezett feltápászkodni.
Tom két másodperc múlva már lefelé trappolt, és láttam rajta, hogy egy mozdulat, és a tesójára veti magát. Gondolkodás nélkül Billhez ugrottam, és óvóan fölé hajoltam. Tom felvonta a szemöldökét.
- Szerintem, Engel - szóltam hozzá. - Mi most béküljünk ki. Neked elég lesz ezt Tommal tisztázni. Te meg Tom, gondolkodj, és tartsd szem előtt, hogy a szerelem mindennél fontosabb! Bill, te meg gyere, letörlöm a vért az arcodról, mielőtt még megcsúnyulsz!
Engelék felmentek, és én elláttam Billt. Épp a rongyot csavartam ki, amikor éreztem, hogy Bill kezei a derekamra tévednek, aztán be a pólóm alá. Elvigyorodtam. Mit ne mondjak, örültem, hogy hozzámér. Úgy ahogy voltam, háttal magához húzott, és simogatni kezdett. A combomon, a hasamon, míg el nem érte, hogy igazán akarjam. Hirtelen megfordultam, ezzel elérve, hogy csak pár miliméterről nézzek farkasszemet vele. Bill is elvigyorodott. Most én indítottam útnak a kezeimet. Érezni akartam, minden porcikáját, minél több testrészéről elmondani, hogy az enyém. Közben az ajkaink már összeértek. Lassan kezdtük csókolni egymást, egyre jobban bemelegedve. Bill már a hajamba túrt, amikor elkezdtem kikapcsolni az övét. Lassan becsúsztattam a kezem a boxere alá, és elégedetten figyeltem, ahogy gyorsul a lélegzetvétele. Rövid idő után megragadtam a pólója nyakát, és magammal húztam. Valójában a szobámba készültem, de csak a nappali padlójáig jutottunk. Bill megvadulva esett neki a nyakamnak, és én már szabályosan remegtem utána. Két mozdulattal levetkőztettem, és nem érdekelt, hogy rólam is széttépve kerül le a felsőm, majd a szoknyám is. Fölé hajoltam, és csókolgatni kezdtem, végig a testét, míg el nem jutottam az ágaskodó farkához. Nyelvemmel, ajkaimmal előbb körbejártam, és csak miután megkaptam tőle az elkeseredett nyögést vettem a számba őt. Ő volt az, aki előbb feladta, és leteperve engem a földre szorított. Szinte már tépte a számat, de én mégsem a fájdalmat fogtam fel, csak és kizárólag az élvezetet. Most ő kezdett simogatni, kényeztetni, mígnem végre belém jött…

- Jó reggelt! - Engel lépett a konyhába, mosolyogva, vidáman, és én láttam rajta, hogy már el is felejtette az egész tegnap estét.
- Szia! – mosolyogtam rá. – Nem akarsz véletlen tükörbe nézni?
- Ne gúnyolódj! Nem aludtam egész éjjel…
- Óh, te szegény! - vigyorogtam. - Mindjárt sírok!
Erre megjelent egy félmeztelen Tom.
- Jó reggelt! – ásítozta. – Hulla vagyok!
Erre már szabályosan vihogtam.
- Mimóza banda! Lusták! Ennyire lefáraszt titeket a másik?
De csak addig vigyorogtam, amíg Bill meg nem jelent. Mert amint lemászott a lépcsőn, nekem rohant és lesmárolt.
- Hm… ezt mivel érdemeltem ki? - érdeklődtem. – Nagyon finom volt!
- A tegnap estével! – Azzal már el is fordult, hogy rávigyorogjon Tomra. – Tele vagyok energiával! Ma mit csinálunk?
Válaszképp Tom és Engel egyszerre ásítottak egyet.
- Reménytelenek! – közöltem. Bill bólintott. Közben én a szekrényhez léptem, és kutatni kezdtem benne, egész addig, míg találtam egy nagy tábla csokit. A fiúk nem kértek, de mi Engellel úgy vetettük rá magunkat, mint az éhezők. Tom közben benyomott valami zenegépet.
- Jé, erre táncoltatok tegnap!
- Aha! Tényleg! - örvendeztem. –Hangosítsd fel! – Azzal már üvöltött is. Engel rögtön rákezdte volna, de Bill közbeszólt.
- Tulajdonképp mi volt ez a tegnapi?!
De senki nem tudta a választ.