Megint a band�val l�gtunk. Hi�ba, valahogy r�kattantunk erre… Amikor is Bill hirtelen m�g�m l�pett.
- Jesszus! - ijedeztem. – M�rt ijesztgetsz?
Bill arc�n moh� vigyor ter�lt sz�t.
- H�tha a r�m�lett�l a karomba rep�lsz!
- Jaj, de kerge vagy! – nevettem ki. Ha akarod �gy is rep�l�k! Nem kell hal�lra r�m�teni!
Bill erre m�g sz�lesebben vigyorgott. Volt benne valami furcsa… De megr�ztam a fejem, �s mint egy megnyugv�sk�pp, hozz� hajoltam, hogy megcs�koljam. Bill azonban megragadta a v�llaimat, �s a f�lembe s�gta:
- Ne itt!
�rtetlen�l pillantottam r�. A mogyor� barna szemp�r v�gyakozva csillant egyet, majd egy pillant�ssal a club h�ts� r�sz�be invit�lt, ahol egy folyos�r�l sok �res szoba ny�lt… R�b�lintottam, �s k�vetni kezdtem. Hihetetlen�l t�relmetlen volt. Bel�k�tt az egyik ajt�n, becsapta m�g�tt�nk, r�ford�totta a z�rat, �s a zseb�be s�llyesztette. Nem tudom minek, mert k�t pillanat alatt let�pte mag�r�l a ruh�t… k�zelebb l�pett, �s megcs�kolt. Finom cs�k volt, de olyan m�s… �s… �reztem, hogy valami hi�nyzik…
- Bill? – l�ktem el magamt�l egy percre. – Mi van veled?
V�laszk�pp �jra r�m csatlakozott.
- BILL! De… jaj… hagyd m�r abba egy percre! … Bill… mi a… -azt�n hirtelen eszembe jutott. - Hol van a piercinged?
Bill erre d�h�sen meredt r�m.
- Kivettem.
Azzal m�r folytatta is.
- De mikor? Hallod?! Hagyd abba!
- Nem!
- De… BILL! – ellenkeztem tov�bb. M�r t�nyleg ideges volt. Megragadta a hajam, �s kis h�j�n kit�pte, ahogy maga fel� ford�tott.
- Hallgass m�r! - sziszegte. Valami furcsa izz�st l�ttam a szem�ben, valami olyat, amit�l retteg�s fogott el…
- Engedj el! – parancsoltam er�tlen�l...
- Nem!
- De…
- FOGD BE! – v�gott pofon. D�bbenten meredtem r�.
- Te… te nem is Bill vagy!
- Hallgass! De igen � vagyok! Ugyan �gy n�zek ki, ugyan azokat a dolgokat csin�lom! Igen is � vagyok! �s m�r a bar�tn�m is ugyan az lesz… - m�rt v�gig moh�n.
- J�zusom… - ny�gtem.
A sr�c megint nekem esett, �s minden cs�kja vadul �gette a b�r�m. Pr�b�ltam szabadulni, de egyszer�en nem hagyott. V�g�l arra siker�lt r�vennem, hogy kimenjen valami pi��rt. Mert „�gy k�nnyebben el tudok lazulni”. M�r remegtem a f�lelemt�l, de annyi lelki er�m m�g volt, hogy felh�vjam Tomot. Kapkodva el��stam a telefonom, �s t�rcs�ztam. Nem vette fel. Igyekeztem nem p�nikba esni… �rtam egy sms-t, hogy hol vagyok, �s hogy seg�tsen. Azt�n neki�lltam rem�nykedni. Nem tudtam kisz�kni, mert az ajt�t r�m z�rta… �s m�r hallottam a l�p�seit… ekkora m�r eluralkodott rajtam a p�nik, azt se tudtam, hol vagyok. K�ts�gbees�semben a sarokba menek�ltem, magam sem tudom mi�rt. Bel�pett.
- Na kicsi, ne f�lj m�r annyira! Nem fog f�jni! Gondolj bele! Ugyan olyan vagyok, mint Bill! �lvezni fogod!
Igaza volt, b�r nekem ez abban a pillanatban nem jutott el az agyamig. M�g a hangja is ugyan olyan volt, mint Billnek. Szinte m�r �nk�v�letben voltam.
- Ne csin�ld! – ism�telgettem egyfolyt�ban, b�r fogalmam sem volt r�la, hogy mit besz�lek. Rettegtem. Rettegtem erre a fi�ra n�zni, rettegtem az �rint�seit�l, a gondolatait�l. Legsz�vesebben elfutottam volna. Felt�nt neki, hogy m�r nem vagyok magamn�l, �s �jra k�zeledni kezdett. Gyorsan, eszel�s v�ggyal kezdett vetk�ztetni, m�g nem m�r meztelen�l �lltam el�tte. Akkor h�zni kezdett az �gy fel�… �s �n valamilyen �szt�nt�l vezetve teljes er�b�l pofon v�gtam. A fi�t v�ratlanul �rte fel�v�lt�tt, �s l�tsz�lag kezdte elveszteni a t�relm�t. Tov�bbra sem voltam ura a tetteimnek, szinte nem is hallottam a saj�t hangomat, ahogy sik�tozni kezdtem.
- Hagyd abba! - ord�totta, de nekem m�g percek m�lva is csak t�voli zsibajk�nt hatott a hangja. Nem hagytam abba, tov�bb sik�tottam. � pedig m�r v�gk�pp kiakadt, �s hozz�m v�gta az els� keze �gy�be ker�l� t�rgyat… a Martini-s �veget. Ekkorra m�r �n is kapcsoltam, �s igyekeztem kiker�lni az �tj�t, de csak arra volt id�m, hogy megforduljak, hogy ink�bb a h�tamat �rje a csap�s. Fel�v�lt�ttem a f�jdalomt�l, ahogy tucatnyi �vegszil�nk f�r�dott a testembe. Ez m�r v�gk�pp t�l sok volt, �s �reztem, ahogy minden els�t�t�l…