�gy f�jt feln�znie. Tudta mit fog l�tni �s szinte remegett, ami�rt �jra ott kell lennie. Azt�n fellobbant a szem�ben a l�ng, maga el�tt l�tta a k�ks�get, a vill�ml� energi�t, �s esz�be jutott mi�rt is van itt. Korn�lia! Haza kell �t vinnie! Nem sz�m�t, hogy tov�bbra is retteg a Farkast�l, a l�nyeg hogy Korn�lia megbocs�sson neki.
Engel �s Tom m�g mindig ott �lltak mellette. A testv�re d�bbenten tekintgetett k�rbe, �s m�g a szem�n is l�tszott milyen sebesen j�r az agya, de Engel csak �llt. �llt egyhelyben, keze �k�lbe szor�tva, �s gyilkos tekintettel b�mult az erd� s�t�tj�be, a f�k k�z�. Bill nyilv�n �szre is veszi ezt, illetve felfogja az �rtelm�t, ha nem r�szeg�ti el ennyire a tudat, hogy v�gre… v�gre �bren is Averyben van, csak �pp egy cseppel t�volabb, mint Korn�lia.
- Hol… Hol vagyunk? – tette fel a k�rd�st Tom. A v�lasz azonban nem Billt�l hangzott el.
- Isten hozott az �r�k �rn� birodalm�ban!

M�r a kast�ly el�tt �lltunk, �s �n azon gondolkoztam, m�rt hajol meg el�ttem mindenki, s m�rt gy�lt �ssze az eg�sz kir�lys�g? A gondolataimat �jra elfoglalta Palanhilion. Eddig, az �lmaimban, Palanhilion mindig az �n testemben jelent meg, de tudtam, hogy az csak az �lom. Hogy most m�s lesz. Vagy az is lehet… nem, biztosan nem! De… az is lehet hogy Palanhilion… halott. Hisz n�ha biztos voltam benne, hogy �gy van. Hogy az eg�sz csak egy eml�k, r�szlet a m�ltr�l, b�r �n nem tudom, honnan tudok r�la.
Amikor bel�ptem a kast�lyba a szememmel r�gt�n k�rbej�rtam az eg�sz gigantikus m�ret� tr�ntermet. Hihetetlen�l gy�ny�r� volt! Egy valakit azonban hi�nyoltam bel�le.
- Hol van Palanhilion? – k�rdeztem az el�ttem �ll� farkast�l. Az ember alakot �lt�tt, hogy v�laszolni tudjon:
- Fels�g! – itt m�r nem tetszett a dolog, mert az �pp aktu�lis uralkod�t sz�l�tj�k �gy. Ha csak az�rt illetett volna ezzel a ranggal, mert Palanhilion mes�lt nekik r�lam, akkor Fens�gnek kellett volna sz�l�tania! - Hiszen… Hiszen maga Palanhilion!
Nem lep�dtem meg. �rdekes, de kicsit se. Csak sim�n r�b�lintottam, majd �gy sz�ltam, m�rhetetlen m�lt�s�ggal a hangomban:
- Szeretn�k lepihenni. Hossz� volt az �t.
A k�r�l�ttem l�v�k m�ris ugrottak, �s �n k�t perc m�lva a szob�mban, egy hatalmas forr�vizes f�rd�ben �ltem.

A h�rom ismeretlen ek�zben sz�lsebesen v�gott �t Avery erd�s�gein. Legel�l egy l�ny rohant, m�g�tte a k�t fi�.
- Nem �rtem – ism�telte Engel �jra �s �jra. – Nem �rtem!
Bill �s Tom legsz�vesebben megk�rdezte volna, hogy mit, de annyira lihegtek, hogy nem volt erre m�djuk.
- A t�rt�netnek nem itt kellett volna kezd�dnie! – folytatta Engel. – Hiszen el�bb le kellett volna gy�znie az uralkod�t, �s… Bill! - fordult most a fi�hoz. - Biztos vagy benne, hogy a Farkast l�ttad?
- Eg�szen biztos!
Engel erre megtorpant, majd �jra rohanni kezdett. Korn�lia mindig is belevonta �t az �lmaiba, a mes�ibe. � mindig tudott mindenr�l, b�r eddig biztos volt benne, hogy szeretett kish�g�nak csak t�l �l�nk a fant�zi�ja… �s most itt rohang�l Averyben, egy mes�ben. V�gre kilukadt valahol az erd� sz�l�n, �s �pp bele�tk�z�tt egy magas, felt�n�en j�k�p� idegenbe.
- Jaj bocsi!- dar�lta g�piesen majd felpillantott �s alaposabban szem�gyre vette a fi�t.
- Semmi baj… Fels�g! Maga mit keres a mi erd�nkben? – Azzal m�lyen meghajolt. – Eln�z�st! Neveletlen voltam. Engedelm�vel elk�s�rn�m a kast�lyba!
- ���… k�sz�n�m!
De addigra m�r Tom is ott �llt mellett�k.
- Te meg honnan ismered �t? – k�rdezte a fi�t�l.
- Hiszen mindenki ismeri Amiri kir�lyn�j�t!
Igen, Engel itt sokallt be. Hogy �? �s Amiri? Milyen n�v ez egy�ltal�n? Nem, � nem lehet kir�lyn�!
- Bizonyos, hogy nem t�veszt �ssze senkivel? – �rdekl�d�tt finoman.
A fi� v�laszul sz�lesen elmosolyodott �s meleg tekintettel kezet cs�kolt Engelnek.
- Bizonyos! Indulhatunk?
A h�rom ismeretlen tov�bb indult az idegennel. Egyik�j�k m�r nem is volt ismeretlen. Hiszen � volt Amiri uralkod�ja.