2010.12.03
Tom Kaulitz levele, Amiri Úrnőjéhez

Drága Engel!
Több órán keresztül gondolkodtam a megszólításodon, de végül ennél maradtam. Ez a leginkább igaz. Drága vagy! És értékes! Nem csak mert királynő lettél, hanem mert a szívem nélküled nem dobog, olyan hideg lesz mint a jég. Te voltál az első, és az egyetlen akit szeretni tudtam.
Fogalmam sincs miért írok neked megint, hiszen tudom, hogy ezt a levelemet sem olvasod el, és a fiókom már megtelt a borítékoktól. Mégis írok neked.
Már három év telt el azóta, hogy utoljára láttalak. Három végtelen hosszú év. Emlékszel arra, amikor előszőr láttuk ott Palan… akarom mondani Kornéliát? Hosszú fehér ruhában fogadott minket a kastélyban, és akkor mondta ki a végszót: Neked Amiri trónján a helyed.
Emlékszel arra a három hétre amit ott töltöttünk Averyben? Életem legszebb három hete volt. Emlékszel, hogy ragyogott Bill arca? Igazán szégyellem, hogy az elején nem hittem neki. Emlékszel, az utolsó esténkre? Hűvös volt az éjszaka, te mégis egy lenge lepelben álltál a hatalmas lépcsőn. A szél meglebbentette hosszú hajadat, és elsodorta ruhádat a karcsú lábadról, engem pedig, a hideg ellenére, elfogott egy forró érzés.
Emlékszel a búcsúnkra? Akkor már, ahogy lepillantottál a gigantikus mén hátáról, egy királynő nézett a szemembe…
Olyan nehéz volt visszatérni az életbe! Bill is, én is, nagyon megszenvedtük. Aztán jöttek a koncertek, a stúdió, megszületett az új lemez, és én minden nap rád gondoltam. Bill olyan számokat írt, amiket előtte soha. A sikereink egyre fokozódtak, és még ma sem hanyatlunk.
Csak Te hiányzol.
Nemsoká mennem kell, Bill és Fairië mindjárt megérkeznek. Palanhilion igazán szép nevet választott a lányának. Szabadság. Két éve, egy sötét éjszakán villámok közepette, Palanhili.. illetve Kornélia, meglátogatta Billt, egy alvó kislánnyal a karjában. Biztonságban akarta tudni őt, és azt mondta, ez egyedül a kislány édesapjánál lehetséges… Bill szinte tudatát vesztette. Megrészegítve figyelte Kornéliát és Fairiët, de a mindössze tizenhét éves királynő a következő percben már nem volt a szobában. Bill azóta megszállottan szereti a kislányát, amit nem csodálok. Látod, Pala… Kornélia meglátogatta Billt. Te miért nem jöttél el hozzám soha? Minden nap várlak, és várlak. Szeretlek, Engel! És még mindig remélek. Remélem, hogy majd megint a karjaimban tarthatlak.
Most mennem kell, Billék itt vannak. Itt az ideje, hogy még százszor végighallgassam: „Nézd a szemét! Pont, mint Kornéliáé!”
Szeretlek!
Tom


Tom Kaulitz felállt, és kisétált a szobájából, le egy kacagó kislányhoz, és az apjához. Ahogy azonban bezárta az ajtót maga után, egy karcsú alak tűnt elő az erkélyről. Az árnyék odalibbent az asztalhoz és a kezébe vette a hanyagul ott felejtett papírt. Néhány másodperc múlva azonban eltűnt a szobából. Csak finom illata engedte sejteni rövid jelenlétét…

VÉGE