- Nem, nem, NEM! Nekem nem el�g, hogy azt HISZED, hogy szeretsz!

- De…

- Nincs de! Bill, figyelj m�r r�m! Nekem tudnom kell! Biztosra kell tudnom!

- Ne hisztizz m�r! – sz�lt r� er�lyesen Bill.

- �n nem is…

- De igen, hisztizel – l�pett oda hozz� Bill, �s mag�hoz h�zta. – Ne g�rcs�lj m�r…

- De �n…

- Nincs de – mosolyodott el Bill, �s szorosabban �lelte a remeg� l�nyt. Korn�lia pr�b�lt elh�z�dni, de azt�n v�g�l megadta mag�t Billnek, �s hozz�simult, fej�t a v�ll�ba f�rva. A fi� simogatni kezdte a haj�t, Korn�lia pedig ha lehet m�g szorosabban b�jt hozz�.

- Akkor most…? – n�zett fel k�rd�n a fi�ra.

- Nem tudom… Most itt vagyunk, ez nem el�g?

- Nem, nekem nem! – r�zta makacsul a fej�t Korn�lia.

- M�gis mit v�rsz t�lem?

- Hogy szeress…

- �n…

- Gyere, mutatok valamit! – v�gott a szav�ba a l�ny. Megragadta Bill kez�t, �s az ablak fel� h�zta.

- Hova megy�nk? – �rtetlenkedett Bill.

- Csak v�rj, �s megl�tod! – t�rta ki az ablakot Korn�lia. Kecsesen felm�szott a p�rk�nyra, �s h�zta maga ut�n a fi�t is. Bill agg�dva pillantott le a m�lys�gbe, ami ugyan csak egy emeletnyi volt, de az�rt nem v�gyott arra, hogy lezuhanjanak. Korn�lia kit�rta a karj�t, �s halkan d�dolni kezdett. A szavak magukt�l sz�lettek meg a dallamhoz, �s a l�ny egyre er�s�d� hanger�vel �nekelt. A dal nyom�n sz�l t�madt, ami eleinte csak Korn�lia hossz� v�r�s haj�t cib�lta, majd egyre er�s�dve m�r Billt is r�ngatni kezdte. Bill h�tulr�l �tkarolta a l�nyt, mintha pr�b�ln� megakad�lyozni, hogy a sz�l elsodorja t�le, de a b�v�s fuvallat er�sebbnek bizonyult, �s a p�rk�ny egyszerre elt�nt al�luk, s �ket mag�val ragadta az �ramlat. Bill behunyta a szem�t, �s arc�t a l�ny selymes haj�ba f�rta. Mintha egy �r�kk�val�s�gig tartott volna, mire �jra szil�rd talajt �rzett a l�ba alatt, de m�g mindig nem merte kinyitni a szem�t.

- Bill, figyelj m�r! – r�ngatta meg a karj�t Korn�lia. A fi� lassan kinyitotta a szem�t, �s �mulva n�zett k�rbe.

- Hol vagyunk?

Korn�lia felkacagott.

- H�t nem ismered meg Averyt?