- Bill, k�rdeztem valamit! – sz�ltam r�, mert elbambulva f�lelt kifel�. �n is hallottam a h�z el�l cseng� kacag�st, �s tudtam is, hogy kit�l sz�rmazik.

- �hm… Persze, veled megyek – fordult fel�m, de azt�n felpattant a kanap�r�l. – Csak el�bb m�g el kell int�znem valamit!

- Csak finoman! – ki�ltottam ut�na, de azt�n ink�bb az ablakhoz mentem, hogy l�ssam, mi t�rt�nik. Bill elsz�nt arckifejez�ssel trappolt a h�z el�tt hanc�roz� p�rocska fel�. Korn�lia arc�r�l lehervadt az im�nti mosoly, amikor meg�llt el�tte.

- Igen? – n�zett r� nagy szemekkel. – Mondani akarsz valamit? – k�rdezte kiss� pimaszul. Billnek elakadt a szava, de ez nem akad�lyozta meg abban, hogy karon ragadja a meglep�d�tt l�nyt, �s maga ut�n vonszolja a h�zba. Amint Korn�lia mag�hoz t�rt, persze kap�l�zni kezdett, �s vis�tva k�vetelte a szabadul�st, de Billt nem hatotta meg. Felr�ncig�lta maga ut�n a l�pcs�n, bel�kd�ste a szob�j�ba, kulcsra z�rta az ajt�t, �s nekid�lt, onnan figyelte az �gyon �l� l�nyt, akinek a szeme vill�mlott a haragt�l.

- Ez meg mi volt? – kiab�lta mag�b�l kikelve.

- Bocs, hogy megzavartam a kis sz�rakoz�sod – vont v�llat Bill, akin persze szemernyi b�ntudat sem l�tszott. – Pedig l�that�lag j�l elvolt�l azzal a sr�ccal…

- Bill Kaulitz, te f�lt�keny vagy? – k�rdezte elkerekedett szemekkel Korn�lia.

- �n? F�lt�keny? Ne nevettess! – v�gta oda a feleletet Bill, de arca c�folta szavait. – M�r mi�rt lenn�k f�lt�keny?

- Ezt k�rdezem �n is! – villant meg a l�ny szeme. – Nincs jogod hozz�, mivel nyilv�nval�, hogy nem �rzel semmit ir�ntam!

- Ezt honnan veszed? – lep�d�tt meg most Bill.

- Hiszen Engelt szereted!

- Tal�n… - mondta Bill bizonytalanul, de azt�n magabiztosabban tette hozz�: - De tal�n m�r nem…

- Akkor kit szeretsz, Bill?

- Tal�n t�ged – gondolkozott el Bill, �szre sem v�ve, hogy hangosan is kimondta. Korn�lia arc�r�l most elt�nt a harag, s hely�be rem�ny k�lt�z�tt.

- Engem? – ism�telte suttogva. Bill felkapta a fej�t, �s a l�ny szem�be n�zett. Valami olyasmit l�tott benne, aminek hat�s�ra ellen�llhatatlan k�nyszert �rzett, hogy k�zelebb l�pve mag�hoz vonja a t�r�keny testet. Korn�lia most szem�rmesen lehajtotta a fej�t, de Bill k�nyszer�tette, hogy feln�zzen r�. Egym�s tekintet�t f�rk�szt�k egy darabig, azt�n Bill imm�r t�tov�z�s n�lk�l hajolt le, hogy l�gy cs�kot leheljen a l�ny ajkaira.

- Igen, t�ged – s�gta m�r magabiztosan, r�mosolyogva Korn�li�ra.

- De… �n… te… hogyan… - zavarodott meg a l�ny.

- Fogalmam sincs, honnan tudom hirtelen, de �rzem, itt – vonta a sz�v�re Korn�lia kis kez�t, aki remegve figyelte a heves sz�vdobog�st, �s ism�t nem n�zett a fi�ra. – De ugye te is…?

- Bill… �n… igen – vallotta be v�g�l halkan. Bill szeme felcsillant, �s �jra cs�k�rt hajolt Korn�li�hoz.

- Tom – b�jtam k�zelebb �letem p�rj�hoz. – Elviszel az orvoshoz? Azt hiszem, Bill ma m�r nem j�n ki a szob�b�l…

- �s? – lep�d�tt meg Tom.

- H�t… megk�rtem, hogy j�jj�n el velem – pirultam. Tudtam, ez nem fog tetszeni neki.

- Mi�rt? – �rdekl�d�tt s�rt�d�tten.

- Mert… jaj Tom, mostan�ban mintha nem lenn�l �nmagad! – b�ktem ki. – �s ez egy kicsit zavar…

- De h�t csak vigy�zni akarok r�tok! – csattant fel.

- Ez aranyos t�led, de nem vagyok porcel�nbaba, ugyanaz maradtam, aki voltam…

- De terhes vagy!

- Pontosan! Terhes vagyok, nem beteg! M�g nem is l�tszik!

- De…

- Tom, mi a baj? – fogtam meg a kez�t, mert l�ttam, hogy b�ntja valami.

- Nem akarom, hogy az t�rt�njen, mint az el�z� bab�val…