- Engel… Engel… - Tom csak ezt b�rta ism�telni maga el� meredve. Bill kicsit megr�zta, mire testv�re v�gre r�emelte tekintet�t.
- Tom, figyelj m�r r�m! Ki az az Engel?
- Egy l�ny az �lmomb�l – v�gta r� �nmag�t is meglepve Tom. Valami�rt most m�gsem hitte, hogy Bill h�ly�nek fogja n�zni. �gy �rezte, testv�re �rteni fogja.
- Az �lmodb�l? – k�rdezett vissza zavart nevet�ssel Bill.
- Igen, az �lmomb�l – ism�telte meg Tom, �s tiszta tekintettel Billre n�zett. �s Bill nem nevette ki.
- Mondd el! – k�rte ism�t.
- Nem lehet… T�bbsz�r nem t�rt�nhet meg… Megint miattam… Nem! – motyogta zavarodottan Tom. Bill csak egy r�sz�t �rtette meg. De azt a r�sz�t nagyon is j�l ismerte…
- Tom, nem te tehetsz r�la… - mondta v�gtelen gyeng�ds�ggel. – Az a l�ny… �r�lt volt…

Korn�lia fesz�lten figyelte az el�je t�rul� jelenetet. Minden porcik�j�ban �rezte, hogy most j�tt el a pillanat, most megtudja a titkot!

- De miattam halt meg! – szakadt ki az elkeseredett ki�lt�s Tomb�l.
- Tom, az a l�ny egy rajong� volt, aki bele�r�lt abba, hogy el�rhetetlen vagy a sz�m�ra… Nem tudt�l a l�tez�s�r�l… Nem tehett�l semmit!
- De meg�lte mag�t… miattam… - suttogta f�jdalmasan Tom.

Korn�li�nak elakadt a l�legzete. �gy �rezte, �ppen eleget l�tott, eleget tudott meg. Elh�tr�lt a krist�lyg�mbt�l, �s egyetlen var�zssz�val megszak�totta a kapcsolatot. A l�tom�s tovat�nt. Sz�ve hevesen dobogott, �s szapor�n kapkodta a leveg�t. Lerogyott a f�ldre, �gy pr�b�lta felfogni a l�tottakat. M�g mindig �rezte a f�jdalmat, melyet a jelen�sben is �gy �rz�kelt, mintha a saj�tja lenne. �s egy pillanatra felsejlett el�tte a l�ny k�pe is, aki meg�lte mag�t elkeseredett szerelm�ben… Tudta, ez a k�p k�s�rti a fi�t is… Elhat�roz�sra jutott.

- Engel! – rontott be a szob�ba. N�v�re k�b�n �lt fel az �gyban. A gy�gyital hat�sa m�g nem m�lt el teljesen. – �lt�zz fel! – utas�totta a m�sik l�nyt, �s a ruh�sszekr�nyb�l el�r�ngatott sz�m�ra egy hossz�, feh�r ruh�t. Engel m�g mindig nem mozdult, csak �rdekl�dve figyelte a szob�ban sz�guldoz� h�g�t, aki most hozz�v�gta a kiv�lasztott ruh�t. – Mozdulj m�r!
- De…
- Semmi de, �lt�zz!
- J�l van – morogta a m�sik, �s neh�zkesen kim�szott az �gyb�l, mag�ra kapta a ruh�t, majd meg�llt Korn�lia el�tt. – Mehet�nk.
K�zenfogva surrantak ki a kast�lyb�l, az egyed�l Korn�lia �ltal ismert titkos �sv�nyeket haszn�lva. A l�ny most halkan f�ttyentett, �s az erd� sz�l�n felbukkant a feh�r egyszarv�. A l�nyokhoz l�pdelt, �s megad�n t�rte, hogy a h�t�ra �ljenek. Nem kellett ir�ny�tani, mag�t�l ment, amerre csak a fiatalabb l�ny k�v�nta. Egy r�gi szent�ly romjai el�tt �lltak meg. Korn�lia maga ut�n h�zta n�v�r�t az �si �p�letbe. M�g Engel is meg�rezte a var�zser� hatalmas �raml�s�t, olyannyira l�ktetett t�le az eg�sz hely.
- Mi�rt j�tt�nk ide? – n�zett most k�rbe �rtetlen�l.
- Tomnak sz�ks�ge van r�d… Oda kell menned.
- De hogyan…?
- B�zd r�m – mondta magabiztosan Korn�lia. Engel nem tudta mire k�sz�l h�ga, de tudta, megb�zhat benne.
- Velem j�ssz? – k�rdezte hatalmasra ny�lt szemekkel. – N�lk�led nem megy…
A m�sik l�ny csak mosolyogva b�lintott, azt�n onnant�l kezdve felgyorsultak az esem�nyek, annyira, hogy Engel a k�s�bbiekben nem is tudott volna sz�mot adni r�luk. Csak annyit �rz�kelt, hogy Korn�lia minden eddigiekn�l hatalmasabb var�zsig�ket mormol lassan, t�relmesen ism�telgetve azokat, m�gnem az �si szavak er�re kaptak, �s t�rt�nt valami. Fekete �rv�ny jelent meg, egyre gyorsabban forogva. Engel megk�v�lten b�multa a jelens�get. Korn�lia odaugrott hozz�, �s karj�t megfogva az �rv�nybe tasz�totta n�v�r�t, majd cseppnyi t�tov�z�s n�lk�l ut�na ugrott. Azt�n m�r csak a s�t�ts�g maradt.