Ha Bill és Tom kopaszok lennének, és egyforma ruhát hordanának, senki nem tudná őket megkülönböztetni egymástól. Ők ketten egypetéjű ikrek. A stílusuk mégis annyira különbözik, hogy sokan első pillantásra nem is gondolnák, hogy testvérek. A különböző kinézetük ellenére belül nagyon sok minden összeköti őket. „Pelenkás korunk óta összetartozunk.” – meséli Tom. „Szerintem szuper, ha van egy ikertesód. Nagyszerű dolog, hogy van valaki, aki ilyen közel áll hozzád.” Bár Tom a rámenős, Bill pedig a nyugodtabb típus, nagyon sok dologban megegyeznek. „Amikor reggelente elmondjuk egymásnak az álmainkat, sokszor az derül ki, hogy fura módon ugyanazt álmodtunk” – nevet Bill. „Ugyanazoknak a dolgoknak örülünk, és ugyanaz szomorít minket el. Ha az egyikünknek rossz kedve van, akkor a másiknak is az lesz.” De ez még nem minden: az ikreknek van egy furcsa hatodik érzéke is egymás felé. „Gyerekkorunkban egyszer apukámmal voltam, amikor hirtelen azt éreztem, hogy most, ebben a pillanatban történt valami Billel.” – meséli Tom. „ Szóltam apukámnak, hazatelefonáltunk, és igazam volt: Bill éppen úton volt a kórházba, mert megcsípte egy szúnyog, és ő allergiás rá. Egyből rohantunk haza.” Bill hozzáteszi: „Tom gyakran pont azt mondja, amit én is éppen mondani akartam. Amikor ránézek, rögtön tudom, hogy mire gondol, és mindketten pontosan tudjuk, hogy mit fog a másik mondani. Sokszor egyáltalán nincs szükség köztünk szavakra.” Egyikük sem tudja elképzelni a másik nélkül az életét. Az In die Nacht-ban Bill arról énekel, hogy együtt akarnak meghalni. „A gondolat, hogy valamelyikünk egyedül megy el, elviselhetetlen. Én a következő helyzetet képzelem el: Együtt állunk egy szakadék szélén, és valaki azt mondja, hogy egyikünknek a mélybe kell ugrania, és soha nem térhet vissza… Mindenképpen együtt ugranánk. Száz százalék.”