Csak sodorta �ket az �rv�ny, �s a k�t hercegn� egym�s kez�be kapaszkodva pr�b�lt egy�tt maradni. V�g�l tompa puffan�ssal �rt f�ldet el�sz�r Engel, majd k�zvetlen�l ut�na Korn�lia is.

- A�� – ny�g�tt fel Engel. – Lesz�lln�l r�lam?

- Jaj, bocs – szabadkozott a fiatalabb l�ny, �s felt�p�szkodott, a kez�t ny�jtva Engel fel�.

- K�szi – �llt fel a m�sik is. – Hol vagyunk? – n�zett k�rbe.

- H�t… �gy n�zem, valami parkban – �llap�totta meg k�r�ln�zve Korn�lia. – Gyere, keress�k meg Tomot.

- De m�gis merre?

- H�t… mondjuk arra – indult el Korn�lia tal�lomra az egyik ir�nyba.

- V�rj m�r – futott ut�n Engel. Korn�lia meg�llt egy pillanatra, bev�rta n�v�r�t, azt�n k�zen fogva s�t�ltak tov�bb.

- Ennek �gy nincs semmi �rtelme – torpant meg v�g�l Engel a fej�t r�zva. H�ga k�rd�n n�zett r�. – Nem l�tod mekkora ez a park? Itt soha nem tal�ljuk meg!

- K�ne egy kis seg�ts�g – ismerte be Korn�lia is, �s a fej�t forgatva n�zel�d�tt k�rbe, h�tha tal�l valakit, aki kiseg�ti �ket.

- Hajr� – rogyott le Engel egy padra. – Nem tudom, hogy mi �rtelme ennek…

Korn�lia oda se figyelt r�.

- Ne haragudj, tudn�l nek�nk seg�teni? – sz�l�tott meg egy t�z �v k�r�li kisl�nyt, aki az egyik hint�n �cs�rg�tt.

- Te hercegn� vagy? – n�zett r� a kisl�ny hatalmasra ny�lt szemekkel.

- H�t… tudsz titkot tartani? – k�rdezte mosolyogva Korn�lia, �s eg�sz k�zel hajolt a kisl�nyhoz.

- Persze – b�logatott szapor�n a kicsi.

- T�nyleg hercegn� vagyok – s�gta a f�l�be a l�ny.

- �n is az szeretn�k lenni – mondta s�v�rogva a kisl�ny.

- H�t, egy nap tal�n te is az leszel – mosolygott r� Engel, aki hirtelen megjelent h�ga h�ta m�g�tt.

- Tudn�l nek�nk seg�teni?

- Megpr�b�lom – jelentette ki komolyan a kicsi.

- Tudod, mi keres�nk valakit, aki errefel� lakik – mondta Korn�lia.

- Egy Tom nev� fi�t – tette hozz� Engel.

- Sok Tomot ismerek… Hogy n�z ki?

- Magas…

- Barna szemekkel…

- Sz�ke…

- Raszt�s hajjal…

- L�g�s ruh�kkal… - jellemezt�k egym�s szav�ba v�gva Tomot.

- Ti Tom Kaulitzot keresitek? – kerekedtek el a kisl�ny szemei.

- H�t… nem tudom mi a teljes neve… - vallotta be Engel. – Csak ennyit tudok r�la.

- Te nem is ismered a Tokio Hotelt???

- A micsod�t?

- Az egy egy�ttes – vil�gos�totta fel �ket a kisl�ny. – Tom a git�ros.

- Aha… - n�ztek egym�sra a l�nyok. – �s nem tudod v�letlen�l, hogy merre tal�ljuk meg most Tomot?

- Dehogynem – vonta meg a v�ll�t a kicsi. – Arra l�ttam egy padon �cs�r�gni, ott a bokrokn�l.

- Engel, menj – l�kte meg n�v�r�t finoman Korn�lia. – �n addig itt maradok veled – mosolygott a kisl�nyra.

Engel �vatos, halk l�ptekkel s�t�lt a mutatott ir�nyba. Hamarosan meg is pillantotta a padot, amin egy fi� gubbasztott mag�ba roskadva. A fi� nem n�zett fel, m�g akkor sem, amikor Engel meg�llt el�tte. A l�ny kiny�jtotta fel�je a kez�t.

- Tom? – sz�l�totta meg halkan.