Csak sodorta őket az örvény, és a két hercegnő egymás kezébe kapaszkodva próbált együtt maradni. Végül tompa puffanással ért földet először Engel, majd közvetlenül utána Kornélia is.

- Aúú – nyögött fel Engel. – Leszállnál rólam?

- Jaj, bocs – szabadkozott a fiatalabb lány, és feltápászkodott, a kezét nyújtva Engel felé.

- Köszi – állt fel a másik is. – Hol vagyunk? – nézett körbe.

- Hát… úgy nézem, valami parkban – állapította meg körülnézve Kornélia. – Gyere, keressük meg Tomot.

- De mégis merre?

- Hát… mondjuk arra – indult el Kornélia találomra az egyik irányba.

- Várj már – futott után Engel. Kornélia megállt egy pillanatra, bevárta nővérét, aztán kézen fogva sétáltak tovább.

- Ennek így nincs semmi értelme – torpant meg végül Engel a fejét rázva. Húga kérdőn nézett rá. – Nem látod mekkora ez a park? Itt soha nem találjuk meg!

- Kéne egy kis segítség – ismerte be Kornélia is, és a fejét forgatva nézelődött körbe, hátha talál valakit, aki kisegíti őket.

- Hajrá – rogyott le Engel egy padra. – Nem tudom, hogy mi értelme ennek…

Kornélia oda se figyelt rá.

- Ne haragudj, tudnál nekünk segíteni? – szólított meg egy tíz év körüli kislányt, aki az egyik hintán ücsörgött.

- Te hercegnő vagy? – nézett rá a kislány hatalmasra nyílt szemekkel.

- Hát… tudsz titkot tartani? – kérdezte mosolyogva Kornélia, és egész közel hajolt a kislányhoz.

- Persze – bólogatott szaporán a kicsi.

- Tényleg hercegnő vagyok – súgta a fülébe a lány.

- Én is az szeretnék lenni – mondta sóvárogva a kislány.

- Hát, egy nap talán te is az leszel – mosolygott rá Engel, aki hirtelen megjelent húga háta mögött.

- Tudnál nekünk segíteni?

- Megpróbálom – jelentette ki komolyan a kicsi.

- Tudod, mi keresünk valakit, aki errefelé lakik – mondta Kornélia.

- Egy Tom nevű fiút – tette hozzá Engel.

- Sok Tomot ismerek… Hogy néz ki?

- Magas…

- Barna szemekkel…

- Szőke…

- Rasztás hajjal…

- Lógós ruhákkal… - jellemezték egymás szavába vágva Tomot.

- Ti Tom Kaulitzot keresitek? – kerekedtek el a kislány szemei.

- Hát… nem tudom mi a teljes neve… - vallotta be Engel. – Csak ennyit tudok róla.

- Te nem is ismered a Tokio Hotelt???

- A micsodát?

- Az egy együttes – világosította fel őket a kislány. – Tom a gitáros.

- Aha… - néztek egymásra a lányok. – És nem tudod véletlenül, hogy merre találjuk meg most Tomot?

- Dehogynem – vonta meg a vállát a kicsi. – Arra láttam egy padon ücsörögni, ott a bokroknál.

- Engel, menj – lökte meg nővérét finoman Kornélia. – Én addig itt maradok veled – mosolygott a kislányra.

Engel óvatos, halk léptekkel sétált a mutatott irányba. Hamarosan meg is pillantotta a padot, amin egy fiú gubbasztott magába roskadva. A fiú nem nézett fel, még akkor sem, amikor Engel megállt előtte. A lány kinyújtotta feléje a kezét.

- Tom? – szólította meg halkan.