- Mit akarsz? – mordult fel a fiú, anélkül, hogy felnézett volna.

- Tom – szólt újra lágyan Engel. A fiú egy kelletlen mordulással lassan felemelte a fejét, és végignézett az előtte álló karcsú alakon. Amikor az arcára emelte a tekintetét, elakadt a lélegzete. Kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, aztán újra becsukta. Nem tudta eldönteni, hogy a szeme káprázik-e, vagy valóban az álombeli lány áll előtte. Hitetlenkedve megrázta a fejét.

- Engel? – nyögte ki végül. A lány bólintott. – De… most is álmodok?

- Döntsd el magad! – kacagott fel Engel, és feléje nyújtotta a kezét. Tom lassan nyúlt a lány kicsi keze után, és félve érintette azt, attól tartva, hogy szétfoszlik az előtte álló látomás. Mégis, ahogyan óvatosan közeledve egymáshoz végül összeértek az ujjaik, áramütésszerű érzés futott végig mindkettőjükön, valami földöntúli bizsergés.

- Te... Te tényleg itt vagy – dadogta Tom még mindig megdöbbenve.

- Micsoda felfedezés – csúfolódott a lány. – Kénytelen voltam én jönni, ha te nem voltál hajlandó.

- Nem mehettem – komorult el a fiú arca.

- Miért nem? – érdeklődött Engel, és tiszta tekintettel nézett Tom szemébe.

- Nem érdemellek meg – mondta keményen Tom, és arcát elfordította a lány kutató pillantása elől, de a kezét továbbra sem engedte el.

- Mesélj – kérte a lány, és leült a padra Tom mellé.

- Nincs mit mesélnem – zárkózott magába még jobban a fiú.

- Tom! – Engel hangja lágyan, mégis parancsolóan csendült.

- Menj el! – kérte kifejezéstelen tekintettel Tom.

- Nem! – csattant fel a lány. – Addig nem megyek, amíg el nem mondod, mi a baj!

- Minek? Úgysem tudsz segíteni!

- Talán mégis…

- Nem! Nem akarok róla beszélni! – kiabálta Tom, és most már eleresztette a lány kezét. Engel nem hagyta annyiban, újra Tom keze után kapott, és megszorította.

- Tom, figyelj rám… - kezdte, de feleslegesen, mert a fiú szándékosan félrefordította a tekintetét. Engel egyre mérgesebb lett. Nem finomkodott tovább, a fiú arca felé nyúlt, és maga felé fordította. Egész közelről nézték most egymást. A fiú szemében fájdalom, szomorúság, és egy pillanatra vágy csillant, Engel szeme viszont csupán szerelmet tükrözött. Nem habozott tovább: előrehajolt, és ajkát Tom szájára tapasztotta.