- Mit akarsz? – mordult fel a fi�, an�lk�l, hogy feln�zett volna.

- Tom – sz�lt �jra l�gyan Engel. A fi� egy kelletlen mordul�ssal lassan felemelte a fej�t, �s v�gign�zett az el�tte �ll� karcs� alakon. Amikor az arc�ra emelte a tekintet�t, elakadt a l�legzete. Kinyitotta a sz�j�t, hogy mondjon valamit, azt�n �jra becsukta. Nem tudta eld�nteni, hogy a szeme k�pr�zik-e, vagy val�ban az �lombeli l�ny �ll el�tte. Hitetlenkedve megr�zta a fej�t.

- Engel? – ny�gte ki v�g�l. A l�ny b�lintott. – De… most is �lmodok?

- D�ntsd el magad! – kacagott fel Engel, �s fel�je ny�jtotta a kez�t. Tom lassan ny�lt a l�ny kicsi keze ut�n, �s f�lve �rintette azt, att�l tartva, hogy sz�tfoszlik az el�tte �ll� l�tom�s. M�gis, ahogyan �vatosan k�zeledve egym�shoz v�g�l �ssze�rtek az ujjaik, �ram�t�sszer� �rz�s futott v�gig mindkett�j�k�n, valami f�ld�nt�li bizserg�s.

- Te... Te t�nyleg itt vagy – dadogta Tom m�g mindig megd�bbenve.

- Micsoda felfedez�s – cs�fol�dott a l�ny. – K�nytelen voltam �n j�nni, ha te nem volt�l hajland�.

- Nem mehettem – komorult el a fi� arca.

- Mi�rt nem? – �rdekl�d�tt Engel, �s tiszta tekintettel n�zett Tom szem�be.

- Nem �rdemellek meg – mondta kem�nyen Tom, �s arc�t elford�totta a l�ny kutat� pillant�sa el�l, de a kez�t tov�bbra sem engedte el.

- Mes�lj – k�rte a l�ny, �s le�lt a padra Tom mell�.

- Nincs mit mes�lnem – z�rk�zott mag�ba m�g jobban a fi�.

- Tom! – Engel hangja l�gyan, m�gis parancsol�an csend�lt.

- Menj el! – k�rte kifejez�stelen tekintettel Tom.

- Nem! – csattant fel a l�ny. – Addig nem megyek, am�g el nem mondod, mi a baj!

- Minek? �gysem tudsz seg�teni!

- Tal�n m�gis…

- Nem! Nem akarok r�la besz�lni! – kiab�lta Tom, �s most m�r eleresztette a l�ny kez�t. Engel nem hagyta annyiban, �jra Tom keze ut�n kapott, �s megszor�totta.

- Tom, figyelj r�m… - kezdte, de feleslegesen, mert a fi� sz�nd�kosan f�lreford�totta a tekintet�t. Engel egyre m�rgesebb lett. Nem finomkodott tov�bb, a fi� arca fel� ny�lt, �s maga fel� ford�totta. Eg�sz k�zelr�l n�zt�k most egym�st. A fi� szem�ben f�jdalom, szomor�s�g, �s egy pillanatra v�gy csillant, Engel szeme viszont csup�n szerelmet t�kr�z�tt. Nem habozott tov�bb: el�rehajolt, �s ajk�t Tom sz�j�ra tapasztotta.