Egy kicsit tal�n f�lt t�le, hogy megint elutas�t�sra tal�l, hogy a fi� �jra eltasz�tja mag�t�l. A lelke m�ly�ig �rezte, hogy Tomot valami nagyon megsebezte, �s hogy iszony� nagy sz�ks�ge van valakire, aki begy�gy�tja azt a sebet. �s Engel tudta, � akar lenni ez a valaki.

�

Tom eg�szen beleremegett, amikor a l�ny ajkait meg�rezte a saj�tj�n. El akarta l�kni mag�t�l, eltasz�tani, �s j� messzire elfutni t�le, de valami nem engedte. Tudta, �rezte, hogy sz�ks�ge van r�. A l�nyra, aki begy�gy�thatja a sebeit.

�

�gy cs�kol�ztak, mint akik id�tlen id�k �ta erre v�gytak m�r. Tom karjai magukt�l indultak meg, hogy �tkarolj�k a l�nyt, �s min�l szorosabban mag�hoz h�zhassa. Ujjai a haj�ba t�rtak, orra igyekezett min�l t�bbet mag�ba sz�vni a bel�le �rad� vir�gillatb�l, agya kikapcsolt, �rz�kei ki�lesedtek. L�nyok sz�zait cs�kolta m�r kor�bban, m�gis, ehhez foghat� boldogs�got m�g soha nem �lt �t egyetlen cs�kt�l. Engel is elveszett az �rz�sben, amit a fi� �lel�se jelentett sz�m�ra, elt�nt minden f�lelme, minden kor�bbi aggodalma, hiszen m�giscsak sz�m�ra idegen vil�gban volt, de most �gy �rezte, haza�rkezett. Csak egy pillanatra jutott esz�be saj�t otthona, a birodalom, amit majdan ir�ny�tania kell, de a r� v�r� k�teless�gek sem sz�m�tottak m�r. Engel, akit kir�lys�g�ban Alcarinnak, T�nd�kl�nek is neveztek, �s akit�l mindenki azt v�rta, hogy uralkod�sa alatt n�pe m�g magasabbra emelkedik majd, most csak egy egyszer� l�ny volt, akit hat�rtalanul boldogg� tett szerelme �lel�se. �vek teltek el, vagy tal�n csak egy pillanat? Lassan szakadtak el egym�st�l, �s egym�s tekintet�t f�rk�szt�k.

- Engel, �n…

- Ne mondj semmit – mosolygott r� a l�ny. – Itt vagyok. Veled.

- De…

- Semmi de – sim�totta most v�gig a fi� arc�t. Egy darabig mindketten hallgattak.

- Mi�rt vagy itt? – k�rdezte hirtelen Tom.

- H�vt�l – vont v�llat Engel.

- Nem h�vtalak, nem akartam, hogy itt legy�l, nem �rdemlem meg – hadarta a fi� zaklatottan.

- Nyugodj meg. Itt vagyok – ism�telte kor�bbi szavait a l�ny.

- �s �r�kre velem maradsz? – n�zett r� f�jdalmas tekintettel Tom. Most Engel szava akadt el.

- �n… Nem lehet – szakadt ki bel�le k�ts�gbeesetten. K�pzeletben �jra l�tta az Ez�st-erd�t, a Holdf�ny-tengert, a v�gtelen mez�ket, a h�val bor�tott hegyeket, a kast�ly feh�r tornyait… Tom a l�ny szem�ben ugyanezt l�tta. K�t vil�g hat�rai �sszemos�dtak.