Egy mag�nyos k�nnycsepp buggyant ki a l�ny szem�b�l. Tom ijedten kapott oda, hogy let�r�lje, de legnagyobb meglepet�s�re a k�nnycsepp a tenyer�ben megszil�rdult, �s pici brili�nsk�nt szikr�zott a f�nyben.

- Ez… Hogyan? – bukott ki a k�rd�s Tomb�l.

- Nem tudom – hazudta r�vid haboz�s ut�n Engel, mert esz�be jutott egy r�gi mese, �s most d�bbenten tapasztalta, hogy a legenda igaz, de f�lt azt megosztani a fi�val.

- Megtarthatom? – forgatta az ujjai k�z�tt elgondolkozva a pici k�vet Tom, mire Engel b�lintott. – De k�rlek, ne s�rj t�bbet, m�g akkor se, ha a k�nnyeid gy�m�ntt� v�lnak – simogatta meg az arc�t kedvesen a fi�.

- De te se – mondta komolyan Engel.

- �n nem is…

- Tudom, nincs semmi baj – fogta meg a kez�t Engel.

- Tulajdonk�ppen hogy ker�lt�l ide? – v�ltott t�m�t a fi�.

- Nem tudom – vonta meg a v�ll�t a l�ny. – Korn�lia csin�lt valamit.

- Korn�lia?

- A h�gom – s�hajtotta Engel, de k�zben mosolygott. – Tudod, � k�l�nleges.

- Te is az vagy – emelte a sz�j�hoz a l�ny kez�t Tom, �s cs�kot lehelt az ujjai hegy�re.

- Tom… - pirult el Engel.

- Te vagy az �n angyalom – s�gta halkan a fi�. Engel r�n�zett, s szemei megint gyan�san csillogtak. – Sshhh… nem akarok t�bb gy�m�ntk�nnyet – sim�totta v�gig ism�t a l�ny arc�t, �s lassan az ajkai fel� hajolt. Puh�n �ssze�rt a sz�juk, �tkarolt�k egym�st, �s egy v�gtelen cs�kban adt�k egym�s tudt�ra az �rz�seiket, amelyeket kimondani m�g nem mertek.

- Engel! – szak�totta �ket f�lbe egy cseng� hang. Sz�trebbentek, zavartan n�ztek fel. Korn�lia jelent meg a bokrok k�z�tt. – Ne haragudjatok, nem akartam zavarni – mosolyodott el. Tekintete megakadt a pici gy�m�nton, mellyel Tom m�g mindig sz�rakozottan j�tszadozott. – A Kir�lyn� K�nnye! – ki�ltott fel.