- Hallgass! – ugrott talpra Engel. Tom �rtetlen�l n�zett a l�nyokra.

- A Kir�lyn� K�nnye? Megmagyar�zn�tok?

- Nem! – ki�ltotta Engel.

- Egy r�gi legenda – v�gta r� ezzel egy id�ben Korn�lia. �gy t�nt, nem nagyon foglalkozik azzal, hogy n�v�re nem �hajt a t�m�r�l besz�lni.

- Mondd el! – k�rte Tom, b�r azt sem tudta, hogy ki ez az ismeretlen l�ny, csak felt�telezni tudta, hogy Engel h�ga.

- Ne! – n�zett r� k�ny�rg�en Engel. Korn�lia m�rlegelt egy darabig, lehunyta a szem�t, tal�n a j�v�t kutatta.

- Amikor egy l�ny igaz�n szerelmes lesz – kezdett bele v�g�l, Tom figyel� tekintet�t�l, s n�v�re elkeseredett pillant�s�t�l k�s�rve. – Az mindig komoly dolog. De ha egy hercegn� tal�lja meg az igaz szerelm�t, �s ezt a szerelmet f�jdalom �s b�nat er�s�ti meg, �s �szinte k�nnyeket s�r, a k�nnycseppjei gy�m�ntt� v�ltoznak, jelezve, hogy meg�rett az uralkod�sra. �s a koron�j�t a saj�t k�nnyeib�l lett gy�m�ntok d�sz�tik majd, hiszen pontosan ezek bizony�tj�k, hogy l�lekben el�g er�s az uralkod�shoz vagy b�rmi m�shoz. De… - itt n�v�r�re n�zett, aki b�lint�s�val jelezte, hogy most m�r mondja v�gig az eg�szet, s ne hallgassa el a legf�j�bb r�szt sem. – A hagyom�nyok szerint m�g sohasem fordult el�, hogy a hercegn� azzal a f�rfival maradhatott volna, akinek a szerelme felk�sz�tette arra, hogy tr�nj�t elfoglalja.

- Hercegn�? – n�zett fel k�bultan Tom, mint aki csak ennyit �rtett az eg�szb�l. Engelre pillantott, aki el�sz�r elpirulva lehajtotta a fej�t, de azt�n a j�vend� kir�lyn� �nk�ntelen fens�bbs�g�vel n�zett ism�t szerelm�re, �s b�lintott.

- Igen, hercegn� vagyok…

- M�r majdnem kir�lyn�, �s ez neked k�sz�nhet� – sz�lt k�zbe Korn�lia Tomra mosolyogva.

- De ez azt jelenti, hogy…?

- Vissza kell mennem – mondta ki nagy nehezen Engel, de m�r nem mert a fi�ra n�zni, tal�n nem akarta l�tni a szem�be ki�l� f�jdalmat, vagy tal�n azt nem akarta, hogy a fi� l�ssa az �jra kibuggyanni k�sz�l� k�nnyeit, amiket csak hatalmas er�fesz�t�s �r�n siker�lt visszaparancsolnia.

- Nem mehetsz el – suttogta maga el� a fi�. Korn�lia ek�zben �szrev�tlen�l magukra hagyta �ket, hiszen tudta, a b�cs�z�suk f�jdalmas lesz, de ismerte n�v�re hat�rtalan k�teless�g�rzet�t, �s hi�ba k�v�nta mag�ban, b�rcsak Engel f�ty�lne a szab�lyokra, t�rv�nyekre �s hagyom�nyokra, �s maradna itt ezzel a fi�val, tudta, k�nyszer�teni fogja mag�t az indul�sra.

- Musz�j…

- Azt �g�rted, itt leszel, ha sz�ks�gem van r�d. H�t most sz�ks�gem van. �s te itthagysz, egy kusza mes�re hivatkozva, hogy egy �lombeli kir�lys�g kir�lyn�je legy�l? – Kem�ny pillant�ssal n�zett a l�nyra, v�dl�n, ugyanakkor k�ny�rg�n.

- Tom…

- Csak semmi Tom! – csattant fel a fi�. – Becsapt�l, elhagysz te is! Ne menj el… Ne hagyj magamra… Nem akarok egyed�l lenni �jra…

- Erre sz�lettem – mondta csendesen Engel.

- H�lyes�g! Te nekem sz�lett�l! Legyen Korn�lia a kir�lyn�! �s te maradj velem…

- Nem lehet – suttogta elkeseredetten a l�ny. Behunyta a szem�t, k�zelebb hajolt Tomhoz, hogy m�g egy utols�, hossz� cs�kot leheljen az ajkaira…