- Na végre, csak hogy előkerültél! Merre jártál? És a húgodat hol hagytad? – És még ezernyi kérdés. Így fogadták Engelt a palotában, ahová a szokásosnál kétszer lassabban jutott el, mivel a szemeit elhomályosító könnyektől az utat is alig találta meg. Az egyszarvút sem hívta, bár tudta, az állat pillanatok alatt a kastélyba repítené. Egyedül akart lenni, amíg csak lehet. Egyedül lenni, és gondolkozni. Az előtte álló kilátástalan és magányos jövőn, húgán, aki számára még van remény a boldogságra, és főleg Tomon, akiért a szíve szakadt meg, hogy magára kellett hagynia. Tudta, a fiú komoly sebeket kapott már így is, és átkozta magát, hogy újabb fájdalmakat kellett neki okoznia. Magára már nem is gondolt, mert tudta, el kell fogadnia a sorsát. A végzetét senki nem kerülheti el, ezt mondta neki egyszer Kornélia. De mégis… Olyan jó lett volna.

- Bill, megjöttünk! – kiabált Tom amint beléptek az ajtón.

- Megjöttetek? Kit hoztál már megint fel? – hallatszott egy nyűgös hang. – Megint valami kis groupie?

- Hát… nem egészen – vigyorgott Tom. – Gyere ki és nézd meg magad!

- Muszáj?

- Végülis nem… Bár szerintem örülnél neki… De ha nem, hát nem – mondta Tom, és intett Kornéliának, hogy menjen fel az emeletre.

- Na jó… - hallatszott egyre közelebbről a morgás, és Kornélia félúton visszafordult a lépcsőn. Mint akibe villám csapott, úgy bámulta a nyűgös hang gazdáját, aki egy fekete, borzas hajú, lehetetlenül vékony fiú volt. Mikor idejött, már tudta, mire, pontosabban kire számíthat, de mégis… Túl szép volt ez így.

A ház mögötti kicsi kertben, egy hatalmas fa árnyékában ült két fiatal. Szó nem hallatszott közöttük, csak egymás kezét szorongatták. Az égen a csillagok csak nekik ragyogtak.

- Kornélia… - súgta végül a fiú.

- Igen Bill? – mosolyodott el a lány.

- Jó, hogy itt vagy.

Kornélia nem válaszolt, csak közelebb húzódott a fiúhoz. Fejét a vállára hajtotta, de Bill már nem érte be ennyivel. Finoman maga felé fordította a lány arcát, és ajkával az ajkát kereste. Az égen kacagni kezdtek a csillagok, s a Hold is elmosolyodott. Két fiatalra rátalált a szerelem. S eközben bent a házban egy másik fiú, s valahol egy másik világban egy hercegnő csendesen álomba sírta magát.