Relat�v dolog az id�. Ami az egyik embernek �r�kk�val�s�gnak t�nik, a m�sik sz�m�ra �gy elrep�l, mintha csup�n egy pillanat volna. Valahol a vil�gban egy szerelmesp�r aj�nd�knak �rzett minden napot, m�g egy m�sik p�rnak, egym�st�l elszak�tva, f�jdalmas mag�ny�ban, szenved�snek t�nt minden m�l� m�sodperc. Bill �s Korn�lia felejthetetlen napokat t�lt�tt egy�tt, eg�szen addig, m�gnem egy kora hajnalon Bill sz�m�ra mintha r�m�lomba fordult volna a t�nd�rmese.

- Bill, v�gre, �jra �rzem! – rontott be a szob�j�ba a l�ny.

- Micsod�t? – motyogta Bill ny�g�sen, mik�zben a fej�re h�zta a takar�t. – �s mi�rt nem alszol m�g?

- Fel�bredtem, mert �reztem, hogy t�rt�nt valami!

- M�gis mi? – s�hajtotta, �s r�snyire kinyitotta a szem�t. A l�ny piros arccal, ragyog� szemekkel �llt el�tte, majd az ablakhoz l�pett, �s sarkig t�rta. A fi�nak �jra be kellett csuknia a szem�t a be�raml� vak�t� napf�ny hat�s�ra.

- �jra �rzem az energi�kat! Hazamehetek Engelhez!

- Nem! – szaladt ki �nk�ntelen�l Bill sz�j�n. Mintha hidegzuhany �rte volna, egy pillanat alatt teljes m�rt�kben fel�bredt.

- Mi a baj? – n�zett r� �szinte �rtetlens�ggel Korn�lia.

- Nem mehetsz el – mondta Bill remeg� hangon. – K�rlek…

- Jaj Bill, ne gyerekeskedj! – v�laszolta bossz�san Korn�lia.

- Ne gyerekeskedjek?! Minden percben l�tom, mennyire szenved Tom Engel hi�ny�t�l! �s most arr�l besz�lsz, hogy elm�sz! Nem akarok �n is �gy szenvedni! Azt hittem, hogy… - halkult el a v�g�re.

- Mit hitt�l?

- Hogy szeretsz.

- Szeretlek is…

- Akkor meg?

- H�t nem �rted? Most Engel mellett a helyem! Tennem kell valamit, hogy megakad�lyozzam…

- De visszaj�ssz? – n�zett r� k�ny�rg� szemekkel a fi�.

- Persze, te buta! – nevetett r� Korn�lia. – �s ha lehet, visszahozom a makacs n�v�remet is.

- Rem�lem… Nem b�rom m�r n�zni Tom fancsali k�p�t. M�r m�sz is? – k�rdezte, l�tva az ajt� fel� araszol� l�nyt.

- H�t…

- Csak ne olyan siet�sen – vigyorodott el Bill, �s a karj�t ny�jtotta fel�je. Korn�lia kicsit vonakodva l�pett k�zelebb, de azt�n mikor m�r Bill a karjaiban tartotta, haboz�s n�lk�l viszonozta a cs�kok sereg�t. A fi� keze kicsit el is kalandozott volna, de a l�ny meg�llj-t parancsolt.

- Ne most! – tolta el kiss� mag�t�l Billt. Nevetnie kellett a fancsali arckifejez�s l�tt�n, �s hat�rozottan bontakozott ki az �lel�sb�l. – Kij�ssz velem a parkba?

- Ha akarod… - b�lintott Bill, �s nagy nehezen kik�sz�l�dott az �gyb�l, �s a szekr�nyhez l�pett, kritikus szemmel vizslatva a ruh�it.

- Jaj Bill, az �g �ldjon meg, nem b�lba k�sz�lsz! Ha lehet, m�g ma legy�l k�sz!

- Megl�tom, mit tehetek – vigyorgott r� a fi�, �s val�ban, r�pke 5 perc alatt siker�lt fel�lt�znie – mik�zben Korn�lia term�szetesen szem�rmesen elfordult, csup�ncsak a t�k�rb�l szeml�lte a m�veletet -, a haj�t egyszer� copfba fogta, �s a fej�be nyomott egy baseballsapk�t. M�r ny�lt a szemceruza ut�n, mikor Korn�lia megfogta a kez�t.

- Bill, k�rlek…

- J�, felteszek egy napszem�veget – s�hajtotta a nevezett, de nem �llta meg, hogy ne tegye hozz�: - L�tod, mit meg nem teszek a kedved�rt…

- Le vagyok k�telezve – vont v�llat a l�ny. – Na, j�ssz m�r?

K�zenfogva s�t�ltak le a szinte teljesen elhagyatott parkba. A korai �r�n csup�n n�h�ny kuty�j�t s�t�ltat� �regasszony, �s a boltba igyekv� csal�danya v�gott �t a f�k �s bokrok s�r�j�n. Korn�lia egyenesen egy kis domb tetej�re vezette Billt. Elj�tt a b�cs� ideje.

- Siess vissza – �lelte szorosan mag�hoz Bill a l�nyt.

- Bill, megfojtasz – nevetett r� Korn�lia. – Nyugi. Visszaj�v�k. �g�rem.

- Biztos?

- Biztos – b�lintott a l�ny. Egy utols� cs�k. A kezek sz�tv�ltak. Var�zsszavak t�mege. Megny�l� �tj�r�, egy villan�s, s a l�nynak m�r nyoma sincs. Bill b�multa m�g egy darabig a helyet, ahol elt�nt, azt�n egy hangos s�hajjal fordult meg, hogy hazamenjen a testv�r�hez.