- H�, m�gis mit k�pzel maga!? – r�ngatta ki mag�t felh�borodott m�lt�s�ggal fogvatart�ja kez�b�l egy v�r�s haj� l�ny. A magas, izmos f�rfi �gyet sem vetett r�, csak a szob�ban tart�zkod� m�sik f�rfira figyelt, hozz� int�zte szavait.

- Ez az a l�ny, uram.

- K�sz�n�m Martin, most elmehetsz – b�lintott fel�, majd miut�n az elhagyta a szob�t, a l�nyhoz fordult. – Korn�lia, ha nem t�vedek.

- Korn�lia Delafee – h�zta ki mag�t dacosan a l�ny. A vele szemben �ll� f�rfi elgondolkozva m�rte v�gig, az arc�t f�rk�szte, mintha csak ismer�s von�sokat keresne rajta.

- Az anyj�ra hasonl�t, de az �lla az eny�m… - motyogta maga el�.

- Megtudhatn�m, minek k�sz�nhetem a sz�ves megh�v�st? – �rdekl�d�tt g�nyosan a l�ny, aki szeml�tom�st nem hallotta meg a f�rfi el�bbi szavait.

- Nem – vonta meg a v�ll�t a k�rdezett. A l�ny a felh�borod�st�l alig kapott leveg�t.

- De…

- Majd id�ben megtudod – v�gta el a tov�bbi vit�t a f�rfi, aki mint m�r bizony�ra kital�lt�tok, az ap�m volt.

- A festm�nyeim, a rajzaim mind ott maradtak – tombolt Korn�lia. – K�vetelem, hogy engedjen el!

- Tal�lkozt�l a l�nyommal ma reggel – v�ltott t�m�t ap�m, majd Korn�lia �rtetlen arc�t l�tva hozz�tette: - Engellel.

- Szeg�ny l�ny…

- Nem kell ennyire sajn�lni… egy�bk�nt tal�lkozni fogsz vele.

- Mikor?

- Most! Martin, vidd a pinc�be! – Azzal Martin megjelent az ajt�ban, �s Korn�lia m�ltatlankod�s�val mit sem t�r�dve megragadta a karj�t, �s a l�pcs� ir�ny�ba kezdte l�kd�sni.

�

Igaz�b�l az alagsori kis szob�nk m�r r�g nem b�rt�n volt sz�munkra, hanem aff�le kis szerelmi f�szek. Ugyan jobban �lvezt�k volna, ha kettesben lehet�nk, ki-ki a maga p�rj�val, de az�rt m�r eljutottunk egy olyan szintre, hogy nem t�r�dt�nk a m�sikakkal, csak egym�sra koncentr�ltunk. Mivel �n voltam a s�r�lt, Bill �s Aprilchen el�z�kenyen �tengedt�k nek�nk az �gyat, �s elvonultak az egyik sarokba, ahol egym�shoz simulva suttogtak szerelmes szavakat, m�r amikor �ppen nem ny�lcser�t folytattak. �n az �gyon fek�dtem, a fejemet Tom �l�be hajtva, �s � a hajamat simogatta. Nem besz�lt�nk, csak elveszt�nk egym�s pillant�s�ban. �m az idillnek v�ge szakadt, amint az ajt� kicsap�dott, �s Martin bel�kte Korn�li�t, majd hangos csattan�ssal �jra z�rult a kij�rat. Egy pillanatig mindenki dermedten �llt, (�lt, fek�dt…) azt�n Tom sz�lalt meg.

- K�sz�nj�k a reggelit! – vigyorodott el.

- Hogy ker�lsz ide? – �ltem fel az �gyon.

- �n is szeretn�m tudni…

- Iz�… � kicsoda? – sz�lalt meg Bill, aki egy ideje nem tudta levenni a szem�t a l�nyr�l, ami�rt Aprilchen finoman oldalba is v�gta. Bill bocs�natk�r� pillant�ssal simogatta meg kedvese arc�t, azt�n v�laszt v�rva fordult ism�t fel�nk.

- Korn�lia – v�laszolta ikr�nek Tom.�

- Szia, �n Bill vagyok – mosolygott �jra a l�nyra Bill.

- �s �n Aprilchen. Bill bar�tn�je – mondta nyomat�kosan April.

- Kezd�nk sokan lenni idelent – jegyezte meg Tom, majd r�mn�zett. – Ap�d igaz�n biztos�thatna nagyobb lakoszt�lyt… F�leg ha lassan f�l Berlint mell�nk z�rja.

- Legk�zelebb tal�n reklam�lj n�la helyhi�ny miatt – vontam v�llat. Az izgatott legkev�sb�, hogy h�nyan vagyunk egy szob�ban. Ink�bb szerettem volna megtudni, hogy Korn�lia mi�rt ker�lt ide. Ki-ki a saj�t gondolataiba mer�lt, Tom sz�rakozottan simogatta a kezemet, Bill �s Aprilchen visszat�rtek a szok�sos elfoglalts�gukhoz – �rtsd: ny�lpingpong -, Korn�lia pedig h�t�t a falnak t�masztva ki tudja min gondolkozott. Mindek�zben a villa el�tt egy hatalmas limuzin f�kezett, �s egy eleg�nsan �lt�z�tt n� sz�llt ki bel�le…