- �bredj! – r�zta fel Korn�lia. Ezzel azonnal kiszak�totta �lomvil�g�b�l n�v�r�t, aki �rthet� m�don �gy el�g morcosan �bredt, � azonban cseppet sem zavartatta mag�t.

- Mi van? – ny�sz�r�gte Engel.

- Visszamegy�nk – k�z�lte nyugodtan Korn�lia. – Gyere!

- Nem! – r�zta a fej�t n�v�re egy csap�sra mag�hoz t�rve.

- De.

- Nem lehet.

- Megbesz�ltem any��kkal.

- Csak azt ne mondd, hogy beleegyeztek – nevetett fel hitetlenkedve Engel.

- Nem n�zed ki bel�lem, hogy r�besz�ljem �ket? – kacsintott r� huncut mosollyal a fiatalabb l�ny.

- �szint�n sz�lva nem.

- Ugyan m�r… Csak el� kellett adnom, hogy l�tom�som volt, �s m�ris a tenyeremb�l ettek. Tudod, hogy mennyire tisztelik a „k�pess�gemet”.

- Mit mondt�l nekik? – borzadt el Engel.

- Semmi k�l�n�set… - pr�b�lt k�d�s�teni Korn�lia.

- Korn�lia!

- H�t… csak valami olyasmit, hogy az istenek azt k�v�nj�k, hogy v�ltoztassunk a hagyom�nyokon, �s a hercegn� csak a kir�lyi p�r hal�la ut�n vegye �t a tr�nt, blabla…

- Nem hiszem el, hogy ilyen egyszer�en bevett�k – �mult el Engel.

- �n is alig hittem el – vigyorodott el Korn�lia. – De siess�nk, miel�tt kicsit elgondolkoznak rajta, �s meggondolj�k magukat.

- Szerinted mennyi idej�kbe telik r�j�nni, hogy hazudt�l?

- H�, �n ezt nem hazugs�gnak nevezn�m, csak… f�llent�snek – adta a s�rtettet Korn�lia, de azt�n elkomolyodott. – Mindegy, min�l hamarabb t�nj�nk el, akkor m�r nem tudnak mit tenni.

- Biztos, hogy j� �tlet ez? – k�rdezte megint Engel, amikor m�r k�zenfogva szaladtak az erd� fel�, hogy min�l messzebb ker�ljenek a palot�t�l. H�ga v�laszra sem m�ltatta, csak mikor m�r a rengeteg k�zep�n �lltak a kis dombon, ahol szinte tapintani lehetett a m�gikus er�ket, akkor fordult csak szembe Engellel.

- Sz�ks�ged van Tomra – jelentette ki. – �s neki is sz�ks�ge van r�d. A sz�leink �lnek, �s j�l vannak. T�k�letesen alkalmasak arra, hogy tov�bb uralkodjanak. Gyere m�r!

- J�l van, csin�ld – vett m�ly leveg�t Engel, azt�n figyelte, ahogyan Korn�lia megnyitja az �tj�r�t. Sziv�rv�nysz�n� foltok villantak a leveg�ben, a Nap egy pillanatra meg�llt, hogy csak azut�n folytassa �gi �tj�t, mikor a k�t hercegn� m�r belevetette mag�t a kavarg� �rv�nybe. Most sim�bban �rtek f�ldet, mint az els� alkalommal. Felt�p�szkodtak a z�ld p�zsitr�l �s k�r�ln�ztek. Senki nem volt a k�zelben, csak k�t alak �llt n�m�n a domb t�v�ben, s most elindultak fel�j�k.

- Honnan tudtad…? – k�rdezte halkan Engel, an�lk�l, hogy a vele szemben �ll� fi�ra n�zett volna.

- Csak tudtam – v�laszolta Tom, megfogta Engel kez�t, �s elindultak hazafel�. Korn�lia �s Bill egym�sra mosolyogtak, �s n�m�n k�vett�k �ket.